Szomorkásan...
Múlt héten két alkalommal már voltam vezetni (reggel, meló előtt). Nem nyűgözött le, mert ugye nem úgy megy, ahogy az ember arra vágyik ilyenkor (kinek menne rögtön...). És az oktató sem az a fajta, akinek emberekkel kéne foglalkoznia. Aztán szombaton apummal elmentünk gyakorolni. És bizakodó volt, nekem meg imponált a bizalma. Hát próbálgattunk, mentünk mentünk. És bár ne mentünk volna. Bár ne hitte volna apum, hogy megy ez, és bár ne hittem volna abban, amit Ő elhitt. Pillanatok műve, és most a kocsi szervizben. Ez történik (vagy még ennél is rosszabb...), ha az ember akkor bízza el magát, amikor még nagyon nem kéne. Vezetni tanulók! Saját kocsival ne próbálkozzatok... saját kocsiban nincs az anyósülésnél pedál, hogy más korrigálja, amit elszarunk :(