Bejegyzések

RP-DDK... kihívás teljesítve!

Olyan ritkán ülök géphez, hogy nem volt módom beszámolókat írni. Pedig történt egy s más tavaly november óta (TT-k közül meg volt a Kitörés és a VérKör is). De ami a legfontosabb... az általam járt Rockenbauer Pál - Déldunántúli Kéktúra státusza BEFEJEZETT-re módosult! A még hátralévő szakasz 4 napra lett osztva (ezzel összesen 15 túranapot igényelt a dolog).  Logisztikai okokból bontottam így. Utólag jobban örültem volna, ha 1-2 nappal hosszabbra nyújthatom, mert több látnivaló és kitérő bele férhetett volna. De így is láttam, amit érdemes volt, és több szempontból is élmény volt. Meg kell jegyeznem, az utolsó 4 nap nehezebben adta meg magát, mint a korábbiak. Talán a visszakúszó fókazsír, a menet közben beütő lábproblémák vagy a tavaszi fáradtság tett rá, de megviselt, na...  Április 23-án álmosítóan időigényes vonatozgatás után 3/4 13 magasságában érkeztem legutóbbi kiszállási, így most kiinduló pontomra, Őriszentpéterre. A vasútállomástól kis idő volt elballagni a pecséthel

Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra 2.0

Az augusztusban félbehagyott RP-DDK fennmaradó részét ketté bontva terveztem befejezni; még idén őszre és majd jövő év tavaszára ütemezve. Az őszi folytatás 2018. november 08-tól 11-ei zárással meg is valósult (csak nem jutottam el odáig, hogy bejegyzést tegyek róla). Itt-ott bele kellett húzni, mert az évszak és az óraátállítás nem valami kedvező. Legalábbis ha az ember nem szeretné, hogy rá sötétedjen (és én nem szerettem volna). Javarészt sikerült hozni az 5-ös átlagtempót, úgyhogy azért jól haladtam (noha ez alól kivételt képezett a Valkonyáig tartó "hullámvasút"). Így a  heyjoe-n fölvett szakaszadatok alapján mostanra meg van a Dél-Dunántúli Kék 79%-a.  Ezúttal nem szakadt rám az ég, csodás kirándulós időm volt végig, nem ázott át semmim, így ép lábakkal lejártam a kilométereket. Igaz, a második napon szinte végig köd volt, de fázni sose kellett (sőt, vasárnap már verőfényes napsütésben haladtam). November 08. csütörtök (Homokkomáromtól Lispeszentadorjánig)

Pilisi Vándorlás és Kilátások mozgalmak letudva

Kép
Augusztus 12 -én nagynéném és párjának kíséretében bejártam a Vándorlás fennmaradó részét . Nagy volt a meleg, perzselt a nap ezerrel, de megcsináltuk. És elégedett voltam, miután beütöttem füzetembe az utolsó pecsétet is. Tempónk inkább ráérős volt, így egész napos program lett belőle, még ha nem is lett volna olyan vészes a táv. Legalábbis nekem, mert én már valamelyest megszoktam a talpalásokat. A menedékházban ( Kőhegy en) ittunk egy frissítő házi szörpöt, aminek íze nem nagyon volt (én málnásat kértem, de szimpla hideg szóda hatását keltette). De a Petőfi-pihenő ről elénk táruló kilátásért megérte a hely. A pomázi Árpád-szobor hoz vezető út volt kínzó, a település aszfaltdzsungelén átmenni nem volt buli (főleg az emelkedőkkel tarkított utcákon kígyózva).  Aztán ha lúd, akkor legyen kövér alapon két nappal később A. és K. kollegináimmal megejtettünk három kilátást a Kilátások mozgalom hoz ( Kétágú-hegy, Kémény-szikla és Basina ). Könnyed kirándulások voltak mind. A tetőkön

RP-DDK... 52% lett a vége

Ember tervez, aztán próbálja megvalósítani a tervet  :)  nekem 52%-osan sikerült. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra 540 kilométere volt a cél (plusz ereszkedés Írott-kőről Kőszegre). Két hetet áldoztam volna rá; július 30-án indultam és augusztus 12-én jöttem volna haza. Egy hét valósult meg belőle (a heyjoe alapján 282 km) a következőképpen: Július 30. hétfő (Szekszárdtól Szálkáig)  A Népliget autóbusz állomástól indultam Szekszárdra. Az oda vezető út, majd az ottani pepecselések miatt 9:25-kor vágtam neki a kék sávjelzés követésének.  Mit ne mondjak, megviselt az első nap. A hőségriadónak nyilván akkorra kell időzítenie, amikor kint ólálkodom. Alig volt árnyék. De még az erdősebb részeken vagy a Sötét-völgyben sem. Néha egy pinduri, de csak hogy az anyatermészet elhúzza a mézes madzagot. Nem lett volna hosszú az első napi etap... a napsütötte emelkedők tették azzá. Különösen a Szekszárd utáni beton emelkedő meg a Haramia-forrástól Grábócra vezető rész akasztott ki (pe

Szabadság... elkezdődött!

Na jó, nem. Még nem. Ma még csak szimpla hétvégét tartok. Hivatalosan holnaptól kezdem meg a nyári szabimat :) és négy hétig vissza se térek!  Már már nagyon vártam, mert mostanra fizikailag és mentálisan is elfáradtam. De persze minden ember tűkön ül a szabadság gondolatától. Én ezúttal mástól is. Nem szoktam nyaralni, és hasonlók. De most kihasználom ezt a hosszú idd. Igaz nem pihenéssel, de két héten át túrázással fogom tölteni a mindennapokat. Holnap indulok, hogy terveim szerint 14 nap alatt teljesítsem a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrá t. Szekszárdtól haladok Írott-kőhöz (plusz kis ráadásként Kőszegre ereszkedve indulok majd haza). Nagyon izgatott vagyok. És a mai napon már be is vagyok tojva (így, hogy az út küszöbén állok már). De majd csak lesz valahogy :) Ha majd haza érek (remélhetőleg egy darabban), összesítem a tapasztalatokat, élményeket. Na de csak ha írhatnékom lesz. Tegnap meg Zebegényben jártam A. kolleginámmal . Teljesítménytúráztunk egyet, d

Pilisi Vándorlás 2. és 3. szakasza

Kép
Június 30 -án újra a természet lágy ölét jártam a Vándorlás itinere szerint. Utam  Klotildliget ről Pilisszántó ig, onnan a Pilis-tető re vitt, leküldött Pilisszentkereszt re, majd a Somhegy re térve, a Hosszú-hegy en átgyalogolva sorra vettem a Kevély eket, hogy aztán Pilisborosjenő re ereszkedve zárjam a napi távot. Utóbbi helyett Pomáz következett volna az útvonalleírás alapján, de egyéb teendők végett Borosjenőre kaptam fuvart, így hivatalosan a Kevély-nyereggel zártam. Ennyi idő után megkoptak emlékeim. Csak annyi bizonyos, hogy ismét szép vidékeket jártam be. A Pilis-tetőre vezető út nem volt olyan megerőltető, mint attól féltem. A Boldog Özséb kilátó tetején olyan szél volt, hogy a tériszonyom is vészcsengőt rázott, kis híján lekapva baseballsapimat is a kobakomról. Szentkereszt felé még egy plusz Kilátások pecsétet is bezsebeltem. Ott mellesleg találkoztam egy hölggyel, akiről kiderült, hogy az El Camino ról tért vissza és most csak kijött járni egyet a szabadba. Érdeklőd

Pilisi Vándorlás 5. sz. szakasza

Kép
2018. június 04 -én egy újabb szabadság lehetővé tette a tovább haladást. Legutóbb az 5. számú szakaszt érintettem Dobogókőig, most be is fejeztem onnan Visegrádig , pecsételőhely szerint a Bertényi Miklós Füvészkertig. A Szakó-nyergen át vezetett az út a dömösi Szentfa kápolnához. A közte érintést követelő Rám-szakadék egyirányú túraszakasz, azon csak úgy lehetett végig menni, ha a Lukács-árkon leereszkedve vettem célba, majd azon felérve megint lejöjjek a Lukács-árkon xD sajnos a tömegközlekedés szabta meg a túraszakasz irányát, szóval így jártam. Tehát a Szentfa kápolná nál csatlakozott hozzám nővérem. Innen együtt kíséreltük meg a Vadállókövek és a Prédikálószék meghódítását. Még sose mentünk fel, így csak sejtettük mi vár ránk (Rám-szakadék favorit kirándulóhely, de a másik oldalt eddig kihagytuk). Tériszonyom mellett keménynek hatott a terep, volt, ahol be is gőzöltem rendesen. De nagyon szépek voltak a sziklaképződmények és a kilátás. A Prédikálószékhez érve idegállapotba