Pilisi Vándorlás 2. és 3. szakasza
Június 30-án újra a természet lágy ölét jártam a Vándorlás itinere szerint. Utam Klotildligetről Pilisszántóig, onnan a Pilis-tetőre vitt, leküldött Pilisszentkeresztre, majd a Somhegyre térve, a Hosszú-hegyen átgyalogolva sorra vettem a Kevélyeket, hogy aztán Pilisborosjenőre ereszkedve zárjam a napi távot. Utóbbi helyett Pomáz következett volna az útvonalleírás alapján, de egyéb teendők végett Borosjenőre kaptam fuvart, így hivatalosan a Kevély-nyereggel zártam.
Ennyi idő után megkoptak emlékeim. Csak annyi bizonyos, hogy ismét szép vidékeket jártam be. A Pilis-tetőre vezető út nem volt olyan megerőltető, mint attól féltem. A Boldog Özséb kilátó tetején olyan szél volt, hogy a tériszonyom is vészcsengőt rázott, kis híján lekapva baseballsapimat is a kobakomról. Szentkereszt felé még egy plusz Kilátások pecsétet is bezsebeltem. Ott mellesleg találkoztam egy hölggyel, akiről kiderült, hogy az El Caminoról tért vissza és most csak kijött járni egyet a szabadba. Érdeklődött az én mozgalmam iránt is (szóval a fontosabb tudnivalókat elmondtam neki a Pilisi Vándorlás és a Pilisi Kilátások lényegéről).
Hosszú-hegyig semmi érdekes nem történt. Ott azonban kiszúrta a szememet a pecsét. Megtaláltam végül magamtól, de közben segítséget is kértem a Piliscsabai Természetjáróktól (akik egyébként hamar reagáltak is, noha mint írtam, addigra már meg lett a lényeg). A pecsét tartódoboza tele volt lepkékkel, nagyon megijedtem, mikor kinyitást követően azok kiröppentek. A pecsét randa lenyomatot hagyott, elég viseltes volt a gumírozása (vagy a lepkék ették meg).
A Kevélyekhez vezető út megviselt! Úgy gondoltam, kivételesen nem az ajánlott útvonalat követve megyek föl rájuk (főleg, hogy azt már bejártam Kéktúrázás során). Helyette egy a HuMAP applikáció ajánlotta, másik szakaszon vágtam neki. Valami homokbányára emlékeztető résznél indult meredeken fölfelé. Para volt, féltem a zuhanástól. Itt találkoztam egy sráccal, aki épp köhögő rohamom közepette lepett meg. Aranyos volt, mert vízzel kínált (nem fogadtam el, mert nekem is volt, meg nem a szomjúságtól/száraz toroktól köhögtem, hanem az akkor még mindig csak javuló betegség miatt). Figyelmeztetett, hogy lesz még meredek fölfele. Félősen, de megcsináltam azért.
A finálé, vagyis a Borosjenőre vezető ereszkedés már üdítőn hatott. A fuvarom 10 perc várakozás után talált meg.
Hosszú-hegyig semmi érdekes nem történt. Ott azonban kiszúrta a szememet a pecsét. Megtaláltam végül magamtól, de közben segítséget is kértem a Piliscsabai Természetjáróktól (akik egyébként hamar reagáltak is, noha mint írtam, addigra már meg lett a lényeg). A pecsét tartódoboza tele volt lepkékkel, nagyon megijedtem, mikor kinyitást követően azok kiröppentek. A pecsét randa lenyomatot hagyott, elég viseltes volt a gumírozása (vagy a lepkék ették meg).
A Kevélyekhez vezető út megviselt! Úgy gondoltam, kivételesen nem az ajánlott útvonalat követve megyek föl rájuk (főleg, hogy azt már bejártam Kéktúrázás során). Helyette egy a HuMAP applikáció ajánlotta, másik szakaszon vágtam neki. Valami homokbányára emlékeztető résznél indult meredeken fölfelé. Para volt, féltem a zuhanástól. Itt találkoztam egy sráccal, aki épp köhögő rohamom közepette lepett meg. Aranyos volt, mert vízzel kínált (nem fogadtam el, mert nekem is volt, meg nem a szomjúságtól/száraz toroktól köhögtem, hanem az akkor még mindig csak javuló betegség miatt). Figyelmeztetett, hogy lesz még meredek fölfele. Félősen, de megcsináltam azért.
A finálé, vagyis a Borosjenőre vezető ereszkedés már üdítőn hatott. A fuvarom 10 perc várakozás után talált meg.
 |
| Pilisszántón |
 |
| Föl a Pilis csúcsára |
 |
| Boldog Özséb kilátó tetején |
 |
| Egy kis Kilátás |
 |
| Kevélyek felé, alattam Csobánka |
Nagy-Kevélyen
Megjegyzések
Megjegyzés küldése