Ronika...
Nem bírom feldolgozni. Talán azért is ilyen nehéz, mert az utolsó napján nem lehettem mellette, melóban voltam. Csak az állatorvosnál búcsúzhattam el Tőle , és olyan irigy és dühös vagyok, amiért a tesóméknak az egész napjuk adott volt ehhez, nekem meg csak az a fél óra jutott. Nehéz, hogy akárhova nézek, sehol sincs, a megszokott útvonalakon végigmenve nem sétál mellettem... Csak a fényképek és az emlékek maradtak utána... 2007. Július 13. ,: Ronika hazaérkezett (L) 2008. Július 18. : semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy kitúrjon a kanapé legjobb helyéről :) és álmodni sem mertem, hogy 4 év múlva már nem lesz itt..: 2008. augusztus 19. : ő már az enyém, nem adom! ~apumat folyton kisajátította : 2008. november 24. : másfél éves korában elkísérte apumat horgászni a helyi tóra; ott elkapta két kóbor németjuhász... de Ő még ezt is túlélte ... nem gondoltam volna, hogy ennyi minden után végül e...