Eternal Melody

Ha azt vesszük, hogy 2013 első hónapjának máris befellegzett, azt kell hogy mondjam, egész gyorsan telik 2013 . Bár lehet, hogy csak a betegség ( vesemedence gyulladás ...) miatti ágyhoz kötöttség miatt éreztem úgy, hogy gyakorlatilag a semmivel ment el ez az idő. Nem is tudom, mi lenne a jobb... ha minden hónap ilyen hamar letelne, vagy épp ellenkezőleg? A mókuskerék feelingtől az előbbire voksolok, azonban legbelül nem örülök az idő gyorsaságának. Egy nap majd úgy fogok ébredni, hogy 45 éves vagyok, azt nem is éltem, csak rühelltem a mindennapokat. Legjobb az lenne, ha csak a munkanapok rohannának el a fejem fölött, a szabadnapjaim meg szééép lassan, stagnálva boldogítanának. Ez az érzés az, amitől meg kéne szabadulni... váltani, és végre olyat csinálni, amit élveznék, nem kínomba tenném (jelenlegi munkahelyemre célzok...). De sajnos Hunnia a következő évtizedben már csak ilyen lesz.... ontja magából a begyöpösödött, életunt barmokat, amilyen én is lettem a felnőtté válás küszö...

Azt hiszem, felesleges összesítést firkantanom. Abból a kevés bejegyzésből, amit tavaly kreáltam, már kiderülhetett, hogy egy kevésbé boldog esztendőt zártam.  Voltak veszteségeim, és elhatalmasodó hisztiáradataim. Pocséknak tartom 2012 -t, és csak remélni tudom, hogy 2013 valóban beváltja a ~ Boldog Új Évet Kívánok ~ban levő jelzőt. Happy New Year ~~!

Mit is mesélhetnék..? A napjaim ugyan úgy telnek. Várok egy csodára, ami kiránt abból a szarból, amiben érzem magam.  Mármint érted... azt hiszem, legalább egyszer mindenkinél eljön a pillanat, amikor úgy érzi, többre hivatott annál, ami jutott neki. Én most tartok itt. Utálom a szürke hétköznapokat.  Hogy egy olyan munkahelyen szenvedek, amiből elegem van a sok rohadék kockafaszfej vásárló és megalázó helyzetek miatt.  Hogy egy olyan országba pottyantott a gólya, ahol ebben az évtizedben örülhetek, hogy legalább VAN valami munkám, még akkor is, ha utálom, és  szenvedés úgy ébredni, hogy oda kell mennem. Hogy abszolút nincs semmi, amivel kitörhetnék... Lassan 22 éve, hogy itt vagyok, és az emberi faj egyik példányaként szívom az egyre kevésbé friss levegőt. És semmit sem tudok felmutatni, csak azt, hogy úgy elszállt a fejem fölött legalább 8 év, mintha csak becsuktam volna a szemem, és... tádám, ott se lett volna.  Elég szánalmasnak t...

Végre szabi . 

Nem bírom feldolgozni.   Talán azért is ilyen nehéz, mert az utolsó napján nem lehettem mellette, melóban voltam. Csak az állatorvosnál búcsúzhattam el Tőle , és olyan irigy és dühös vagyok, amiért a tesóméknak az egész napjuk adott volt ehhez, nekem meg csak az a fél óra jutott. Nehéz, hogy akárhova nézek, sehol sincs, a megszokott útvonalakon végigmenve nem sétál mellettem...  Csak a fényképek és az emlékek maradtak utána...   2007. Július 13.  ,: Ronika hazaérkezett  (L) 2008. Július 18.  : semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy kitúrjon a kanapé legjobb helyéről  :)  és álmodni sem mertem, hogy 4 év múlva már nem lesz itt..: 2008. augusztus 19.  : ő már az enyém, nem adom! ~apumat folyton kisajátította : 2008. november 24.  : másfél éves korában elkísérte apumat horgászni a helyi tóra; ott elkapta két kóbor németjuhász... de Ő még ezt is túlélte ... nem gondoltam volna, hogy ennyi minden után végül e...

Előző bejegyzésem alkalmával még álmodni se mertem, hogy pár napon belül szomorú, keserves poszt fog jönni. Életkém, manócskám... az én kicsi westie kutyusom, Roni olyan kritikus állapotba került a kánikula hetében, hogy úgy döntött a család, véget vetünk a szenvedésének. Szegénykém már jó ideje beteg volt (immunhiányos, pajzsmirigy-alulműködéses valami, ami állítólag fajtára szabott dolog), de fájdalmai már elviselhetetlenné váltak. Így ma este elvittük az állatorvoshoz . Két altatót is kapott az injekció  előtt, mert az első ellen nagyon küzdött; mintha érezte volna, hogy nem szabad elaludni, mert többé nem kel fel... Úgy szerettem volna azt mondani, hogy állj, ne tovább, hisz Ő is láthatóan akart maradni, és én is akartam, hogy maradjon. De úgymond "így a legjobb neki". Pont pénteken, 13adikán lett volna kerek ötödik éve nálunk... Picikém... 19:40 óta az örök vadászmezők újdonsült lakója lettél . Bár itt lennél, mellettünk, ahogy eddig... Korán elmentél, má...

mintha új hónap lenne. És tényleg ! :D Egyébként ez tök lényegtelen, semmi jelentősége. Csak egy észrevétel volt. Ami nagy szó, mert manapság úgy elsuhan mellettem és fölöttem minden apró dolog.... Mellesleg piciny szabad óráimban rákaptam az animézésre. Valamikor nyár elején egy szabadnapomon elölről kezdtem a Naruto szériát (eredeti nyelven, angol felcsivel). Mióta az enimeksz elkezdte orbitálisan undorító szinkronokkal tolni, nagy divatgörcs lett belőle (sajnos...); én még a kezdeteknél, azaz sok éve néztem a sorozatot de úgy tűnik, minden évben utolér valami nosztalgikus feeling (tavaly a Sailor Moont végeztem ki vizsgaidőszak alatt, mert jobban érdekelt hirtelen a tanulásnál). A Shippuuden most erősen airing állapotban leledzik, és nehezemre esett heti egy részért várni, szóval gondoltam egyet, és újrakezdtem az egészet. A sima Naru 220 részéből immár csak 85 van hátra xD utána folytatom a Shippuudennel, és mivel nem basz agyon a szabadidő, sokára érek oda, ahol az m...