Eternal Melody

Kivettem két nap szabi t; és a tegnapit Molly nak szentelhettem *-* Összefutottunk a WestEnd ben, beültünk moziba ( Maze Runner ), a filmtől többet vártam, talán emiatt nem nyűgözött le annyira, mint másokat :D de nem volt rossz, főleg egy tökéletes nő társaságában ;)  Aztán mászkáltunk. Majd az Astoriánál üdcsiztünk egyet nagy témázgatások mellett. Ennyi idő után volt mit bepótolni! És a szirénás gyülekező se rondított bele. Molly , Belőled nem elég ;P imádlak!

Meg van a laptop. Muszáj volt beruházni, a gép bármikor felmondhatja a szolgálatot. Pénteken meló után már itthon volt, de este vissza mentem Jumping ra (igen igen, friss dolog ez a mozgásforma, de tetszik!), ma meg suliztam BP-en , szóval most éjszakai műszakban költöztetem az adataimat. Rögtön az első beállításoknál a szívemhez kaptam :S az mi, hogy mikor a testre/személyre szabás alatt gyári háttérre akartam váltani, azzal a lendülettel nekiállt villogni a képernyő , mint valami diszkó refi?? És ezt folytatta újraindítás után is... szóval rendszer visszaállítás... aztán villogásnak hál'istennek annyi, de lehetett újra szarozni az addigi rendszerezgetéssel xD még egy ilyen, és nem leszünk jóban, új gépecske..... Na folytassuk a pakolászást ...

Május 1 -je eleve nyújtott a hétvégén, de én még adtam hozzá egy kis pluszt a szabimból. Vasárnap voltam WTCC -n. Sajnos már nem olyan izgalmas, mint a korábbi években. A sok, néhol már szánalmas szabály kezdi úgy kiölni a versenyszellemet, mint egykor az F1 futamok esetében. Volt kis küzdelem a rajtoknál, és utána jóformán egymás után vonatoztak csak az autók, mert az itt ott nyomulást igénylő előzési kísérletek miatt csak megütnék a bokájukat a pilóták... senki se mer szívózni.  Azért szeretem, és büszke vagyok Michelisz Norbi ra :) Tegnap meg mozi ztam egyet az ikernővéremmel. Egész nézhető volt a film ( A beavatott ), meglehetősen klisés, de még emészthető formában. Noha a 16-20 éves korosztály gyöngyszeme lesz, azért nem bántam meg a jegyvételt. Holnap még pihi, csütörtökön meg vissza a melóba . Ennyi idő után nehéz lesz vissza tántorogni a mókuskerékbe, de mindent bele!

Úgy 5 évvel ezelőtt rendszeres olvasója voltam egy blognak . A csupán négy évvel idősebb lány olyan könnyedén kiírta magából örömét, bánatát, hogy egészen magával ragadott. Aztán jött az ötlet, hogy én is írok egyet. Félre ne értsetek, nem egy kezdetleges web-stalker ötletlopása volt. Szimplán megértettem, hogy nincs jobb módja annak, hogy beszéljek magamról.  Mindig úgy éreztem, senki sem ért meg, de nem is akartam úgymond rinyálni másoknak. Élőszóban nem volt ehhez pofám. Aztán egy csapásra bevillant a ~nem mondhatom senkinek, elmondom hát mindenkinek~ elmélet. Itt nincs se teljes név. Sem egy arc amihez köthetnek. És igazából olvasóim se biztos, hogy léteznek az internet tág univerzumában. De ha kiírhatom magamból én is, amit ki kell ahhoz, hogy ne legyek komplett őrült, akkor megteszi. Minden embernek akadnak problémái, töménytelen mennyiségű krízishelyzet adódhat pillanatok alatt. Így hát se másnak, se nekem nem fenékig tejfel az élet. Cihomókusnál jártam, hasztalan. Szó...

Nem most látogattam el Monaco ba, hanem két héttel ezelőtt. Viszont csak most van időm írni ezzel kapcsolatban. És most se sok, szóval velős leszek. Mivel időtlen idők óta nem jutok sehova, még országon belül se, se nyaralni, se semmi, gondoltam egy hétvégére azért kitalálok valamit. Egyszer élünk, és gyorsan múlik az idő. Nem akarok egy nap úgy kelni, hogy 30 fölöttiként azon agyaljak, a legnagyobb utam az előző munkahelyi ingázásból adódott. Egy középiskolai tanár kis kiruccanásokat szokott szervezni. Bátyám és menyasszonya így már eljutott Velencébe és Krakkóba is. Most Monaco volt meghirdetve. És úgy döntöttem, én is megyek. Szeptember 27-29 tehát idén egy buszutas hétvégét jelentett . Pénteken utaztunk, szombaton ott voltunk, vasárnap fordultunk haza. Az érdemi városnézés egy naposnak mondható, de tökéletesen megalapozta a szülinapomat (ugyanis a hazaút dátumán, vasárnap töltöttem a 23-at ). D ióhéjban annyit érdemes Monacoról mesélni, hogy csodaszép . Iszonyú ga...

2 hónapja és 1 hete dolgozom az új munkahelyen , mint kisgyermekgondozó és -nevelő. Itt is legalább annyi rossz nap becsúszik, mint jó; ez egy tök természetes arány.  Jó itt, tetszik. Bár annyi fenntartásom van ezzel a munkakörrel kapcsolatban, hogy ezt sem nekem találták ki. Jól végzem a feladatom, a gyerekek már az elején befogadtak, a kollégák max a hátam mögött szidnak, face to face úgy tűnik kijövünk.  Most jelentkeztem szakmai képzésre , mert a folytatáshoz elengedhetetlen, és csak remélni tudom, hogy meg is térül. Olyan téren értem, hogy ha már (végül) önköltségen sulizok is érte, akkor remélhetőleg évekig tudom is majd csinálni. Lelki pihentetőnek Vidám Parkozást terveztem, de a hívott bagázst nem köti le az ötlet. Szóval ennyit erről. Ja és megint beteg vagyok . A kollégák már az elején mondták, hogy itt számítani kell majd erre, hiszen sok gyerkőcöt göthösen járatnak a szülők (csak láz vagy konkretizált eü panasz esetén marasztalhatjuk otthon ...

Az van, hogy felmondtam a jelenlegi munkahelyemen. Telefonáltak egy másik helyről, ahova még hónapokkal előtt küldtem az önéletrajzomat, és április 22-es dátummal kezdhetek is (bölcsődében, kisgyermekgondozó leszek , saját picúr csoporttal).  Szóval közös megegyezéssel elengedtek, utoljára 17-én megyek . Furcsán érzem magam. Akármennyire is húztam a számat bizonyos itteni dolgokra, azért kezdem érezni valaminek a hiányát :) de biztos jó lesz a váltás.  Igaz, az új munkahely és munkakör sem stresszmentes, hiszen nagy felelősséggel járó dolog. De bízom benne, hogy klasszul fog  menni/alakulni minden.  Drukkoljon mindenki , aki ide talált valahogy, és elolvasta ezt :D