Eternal Melody

Ember tervez, aztán próbálja megvalósítani a tervet  :)  nekem 52%-osan sikerült. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra 540 kilométere volt a cél (plusz ereszkedés Írott-kőről Kőszegre). Két hetet áldoztam volna rá; július 30-án indultam és augusztus 12-én jöttem volna haza. Egy hét valósult meg belőle (a heyjoe alapján 282 km) a következőképpen: Július 30. hétfő (Szekszárdtól Szálkáig)  A Népliget autóbusz állomástól indultam Szekszárdra. Az oda vezető út, majd az ottani pepecselések miatt 9:25-kor vágtam neki a kék sávjelzés követésének.  Mit ne mondjak, megviselt az első nap. A hőségriadónak nyilván akkorra kell időzítenie, amikor kint ólálkodom. Alig volt árnyék. De még az erdősebb részeken vagy a Sötét-völgyben sem. Néha egy pinduri, de csak hogy az anyatermészet elhúzza a mézes madzagot. Nem lett volna hosszú az első napi etap... a napsütötte emelkedők tették azzá. Különösen a Szekszárd utáni beton emelkedő meg a Haramia-forrástól Grábócra vezető ré...

Na jó, nem. Még nem. Ma még csak szimpla hétvégét tartok. Hivatalosan holnaptól kezdem meg a nyári szabimat :) és négy hétig vissza se térek!  Már már nagyon vártam, mert mostanra fizikailag és mentálisan is elfáradtam. De persze minden ember tűkön ül a szabadság gondolatától. Én ezúttal mástól is. Nem szoktam nyaralni, és hasonlók. De most kihasználom ezt a hosszú idd. Igaz nem pihenéssel, de két héten át túrázással fogom tölteni a mindennapokat. Holnap indulok, hogy terveim szerint 14 nap alatt teljesítsem a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrá t. Szekszárdtól haladok Írott-kőhöz (plusz kis ráadásként Kőszegre ereszkedve indulok majd haza). Nagyon izgatott vagyok. És a mai napon már be is vagyok tojva (így, hogy az út küszöbén állok már). De majd csak lesz valahogy :) Ha majd haza érek (remélhetőleg egy darabban), összesítem a tapasztalatokat, élményeket. Na de csak ha írhatnékom lesz. Tegnap meg Zebegényben jártam A. kolleginámmal . Teljesítménytúráztunk egye...

Június 30 -án újra a természet lágy ölét jártam a Vándorlás itinere szerint. Utam  Klotildliget ről Pilisszántó ig, onnan a Pilis-tető re vitt, leküldött Pilisszentkereszt re, majd a Somhegy re térve, a Hosszú-hegy en átgyalogolva sorra vettem a Kevély eket, hogy aztán Pilisborosjenő re ereszkedve zárjam a napi távot. Utóbbi helyett Pomáz következett volna az útvonalleírás alapján, de egyéb teendők végett Borosjenőre kaptam fuvart, így hivatalosan a Kevély-nyereggel zártam. Ennyi idő után megkoptak emlékeim. Csak annyi bizonyos, hogy ismét szép vidékeket jártam be. A Pilis-tetőre vezető út nem volt olyan megerőltető, mint attól féltem. A Boldog Özséb kilátó tetején olyan szél volt, hogy a tériszonyom is vészcsengőt rázott, kis híján lekapva baseballsapimat is a kobakomról. Szentkereszt felé még egy plusz Kilátások pecsétet is bezsebeltem. Ott mellesleg találkoztam egy hölggyel, akiről kiderült, hogy az El Camino ról tért vissza és most csak kijött járni egyet a szabadba. Érde...

2018. június 04 -én egy újabb szabadság lehetővé tette a tovább haladást. Legutóbb az 5. számú szakaszt érintettem Dobogókőig, most be is fejeztem onnan Visegrádig , pecsételőhely szerint a Bertényi Miklós Füvészkertig. A Szakó-nyergen át vezetett az út a dömösi Szentfa kápolnához. A közte érintést követelő Rám-szakadék egyirányú túraszakasz, azon csak úgy lehetett végig menni, ha a Lukács-árkon leereszkedve vettem célba, majd azon felérve megint lejöjjek a Lukács-árkon xD sajnos a tömegközlekedés szabta meg a túraszakasz irányát, szóval így jártam. Tehát a Szentfa kápolná nál csatlakozott hozzám nővérem. Innen együtt kíséreltük meg a Vadállókövek és a Prédikálószék meghódítását. Még sose mentünk fel, így csak sejtettük mi vár ránk (Rám-szakadék favorit kirándulóhely, de a másik oldalt eddig kihagytuk). Tériszonyom mellett keménynek hatott a terep, volt, ahol be is gőzöltem rendesen. De nagyon szépek voltak a sziklaképződmények és a kilátás. A Prédikálószékhez érve idegállapotba ...

2018. május 10 -én újabb szakaszt tettem meg a Vándorlás jelvényszerző túramozgalomból. Ezúttal egyedül meneteltem (apum most dolgozott, nem tudott velem tartani, de szabim lévén muszáj volt menni, kihasználni a munka mentes napot). Dobogókőtől Esztergomig kipipáltam az itiner szerint kb. 31 km-es távot. Olyan rég volt, hogy nem is tudok sokat mesélni róla. Hután gondot okozott, hogy az útvonalleírás alapján megadott kocsmát átnevezték... bizony, egy magyar sorozat kedvéért Teca kocsmáját tisztelhettem a helyben, Klastrom Söröző helyett. Ha egy néni nem erősít meg, hogy a kettő egy és ugyanaz, akkor tovább is állok pecsét nélkül. Itt kértem egy kólát, mert a tornácról a benti pultra került a pecsét, és mivel az ivóban viszonylag sokan tanyáztak, kellemetlenül éreztem volna magam, ha csak egy nyomda miatt "pofátlankodom be". A már nem szomjas vendégek csipkelődtek is rajtam, mint magányos túrázón. Tovább állva a kolostor romok tetszettek. Pilismarótig hosszú volt az út, a H...

Az Országos Kéktúra 17. szakasza Nagymarostól Nógrád településig tart. A hivatalos oldalon közölt frissítések alapján 40,3 km hosszú és bő 1700 m szintemelkedéssel várja a vállalkozó szelleműeket.  Suzikámmal és a MÁV járataival tudtuk egynapossá degenerálni a távot. Pünkösd Vasárnap Vácra utaztunk kocsival, onnan Nagymarosra levonatoztunk, majd mikor Nógrádon végeztünk, onnan vissza mentünk vonattal Vácra, ahol a leparkolt autóval irány haza. Nos úgy kezdődött a kirándulásunk, hogy Nagymaros-Visegrád megállóhely helyett elmentünk a szimpla Nagymaros állomás ra, mert reméltük ott van budi. És volt, és megkönnyebbültünk, és így sétáltunk visszább a gyárilag tervezett állomásra, ahol pecsételhettünk, és elindíthattuk napunkat. Nem fogok nagy térképszakis bejegyzést írni, mert hülye vagyok az ilyesmikhez :D hiába járok egy-egy hegyen, nem bírom megjegyezni a nevét. Hát legyen annyi elég, hogy elindultunk fölfelé, be az emelkedős erdei ösvényre. Ahol vaddisznókat riasztottun...

K. kolléganőmmel mentem végül. Szerettünk volna már az elején elrajtolni, de a busz, amiről azt hittük jönnie kell, hát nem jött. Maradt a kocsis megoldás ( K. lejött Dorog ra, hogy ne kelljen még plusz kitérőt tennem, hanem innen mehessünk). 7:55 -kor sikerült elrajtolnunk. Kellemes, abszolút nem rohanós tempót vettünk föl, így inkább egy kellemes sétát csináltunk a dologból, dumcsizgatással összekötve. A Mogyorósi Kősziklá t hamar elértük (ezzel a táv harmadát letudva). Igazából Péliföldszentkereszt et is. Itt vizet vettünk magunkhoz az ellátópontról, de egyéb ellátmányra nemet mondtunk (csábító lett volna a zsíros deszka, de K. nem kívánta, én meg nem voltam túl jól, féltem, hogy vissza jönne...). Mentünk tovább a bajóti Öreg-kő höz, onnan meg pincék felé vitt az út (Német völgy vagy mi volt a neve??), és vissza is értünk Nyergesújfalu ra. A célban megkaptuk az oklevelünket és kitűzőnket... a gépiesített rendszer és az előttünk álló családdal való szervezői ütyülüpütyülüzés ráhú...