PATA-sama... itsumo... zutto!!

-
Igen-igen. Erre a percáradatra vártam már órák óta... hogy ezt bejegyezhessem.
Boldog Születésnapot kívánok az egyedüli, imádott Pata-chanunknak.
Remélem sokáig eléldegél és penget még, mert Ő szintúgy elengedhetetlen feltétele a világ csodáinak, mint az X többi tagja, vagy a RES-é :3


Szóval legalább még egyszer ennyi évet Neked! Otanjoubi Omedetou!
És ha elfelejtenél kívánni valamit a gyertyafújás után, majd én segítek ^^ Újra zenélj olyan közönségnek, amelyben én is ott hallgathatlak. Mert PATA... mindig... és örökké.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kérdőív...

-
Kép
Ez egy egyszerű és kevésbé nagyszerű kérdőív, amely a szakdolgozat omhoz jól jönne. Ha valaki ide toppanna, legyen szíves a hozzászólásoknál megválaszolni a kérdéseimet. Mindössze 5 percet vesz ígénybe ! Előre is köszönöm a segítséget!
NEXT

Országos Kéktúra ~ Piliscsaba - Hűvösvölgy - Rozália téglagyár (avagy az OKT 13. és 14. sz. szakasza)

-
Kép
Te jóságos... annyira nehezemre esik belépni ide, és megírni egy-egy bejegyzést. Ebből adódóan csak most hozok össze egy bő hónapos beszámolót, mégpedig egy újabb Kék-szakaszunkról. 2017. október 14-én kerítettünk sort az újabb haladásra. A terv a Piliscsaba-Hűvösvölgy és a Hűvösvölgy-Rozália téglagyár közti távolságokra (azaz az OKT 13. és 14. szakasza ) terjedt ki. Gondoltuk jobb lenne kihasználni a viszonylag későbbi sötétedést, és bevállalni egy 30-40 közti távot. Ebből adódóan ismét A. kolleginámmal mentünk csak kettesben (az igazolófüzet alapján 20,9 + 14,2 km-es terv nem vonzotta K. -t). Piliscsabá ra ezúttal busszal mentünk; az iskolánál szálltunk le, onnan sétáltunk föl a vasútállomáshoz, ahol a már korábban fölavatott pecsét várt bennünket. Mire oda értünk, ki is világosodott (a buszról még kevésbé tetszetős fényviszonyokban szálltunk le, de a kis vasúthoz vezető séta végére megtisztelt bennünket a nap). Tehát megejtettük a pecsétet Piliscsabán , majd követtük a jelzé
NEXT

[ ...Újdonságok.. ]

-
2 hónapja és 1 hete dolgozom az új munkahelyen , mint kisgyermekgondozó és -nevelő. Itt is legalább annyi rossz nap becsúszik, mint jó; ez egy tök természetes arány.  Jó itt, tetszik. Bár annyi fenntartásom van ezzel a munkakörrel kapcsolatban, hogy ezt sem nekem találták ki. Jól végzem a feladatom, a gyerekek már az elején befogadtak, a kollégák max a hátam mögött szidnak, face to face úgy tűnik kijövünk.  Most jelentkeztem szakmai képzésre , mert a folytatáshoz elengedhetetlen, és csak remélni tudom, hogy meg is térül. Olyan téren értem, hogy ha már (végül) önköltségen sulizok is érte, akkor remélhetőleg évekig tudom is majd csinálni. Lelki pihentetőnek Vidám Parkozást terveztem, de a hívott bagázst nem köti le az ötlet. Szóval ennyit erről. Ja és megint beteg vagyok . A kollégák már az elején mondták, hogy itt számítani kell majd erre, hiszen sok gyerkőcöt göthösen járatnak a szülők (csak láz vagy konkretizált eü panasz esetén marasztalhatjuk otthon a gyereke
NEXT