Eternal Melody

Nem most látogattam el Monaco ba, hanem két héttel ezelőtt. Viszont csak most van időm írni ezzel kapcsolatban. És most se sok, szóval velős leszek. Mivel időtlen idők óta nem jutok sehova, még országon belül se, se nyaralni, se semmi, gondoltam egy hétvégére azért kitalálok valamit. Egyszer élünk, és gyorsan múlik az idő. Nem akarok egy nap úgy kelni, hogy 30 fölöttiként azon agyaljak, a legnagyobb utam az előző munkahelyi ingázásból adódott. Egy középiskolai tanár kis kiruccanásokat szokott szervezni. Bátyám és menyasszonya így már eljutott Velencébe és Krakkóba is. Most Monaco volt meghirdetve. És úgy döntöttem, én is megyek. Szeptember 27-29 tehát idén egy buszutas hétvégét jelentett . Pénteken utaztunk, szombaton ott voltunk, vasárnap fordultunk haza. Az érdemi városnézés egy naposnak mondható, de tökéletesen megalapozta a szülinapomat (ugyanis a hazaút dátumán, vasárnap töltöttem a 23-at ). D ióhéjban annyit érdemes Monacoról mesélni, hogy csodaszép . Iszonyú ga

2 hónapja és 1 hete dolgozom az új munkahelyen , mint kisgyermekgondozó és -nevelő. Itt is legalább annyi rossz nap becsúszik, mint jó; ez egy tök természetes arány.  Jó itt, tetszik. Bár annyi fenntartásom van ezzel a munkakörrel kapcsolatban, hogy ezt sem nekem találták ki. Jól végzem a feladatom, a gyerekek már az elején befogadtak, a kollégák max a hátam mögött szidnak, face to face úgy tűnik kijövünk.  Most jelentkeztem szakmai képzésre , mert a folytatáshoz elengedhetetlen, és csak remélni tudom, hogy meg is térül. Olyan téren értem, hogy ha már (végül) önköltségen sulizok is érte, akkor remélhetőleg évekig tudom is majd csinálni. Lelki pihentetőnek Vidám Parkozást terveztem, de a hívott bagázst nem köti le az ötlet. Szóval ennyit erről. Ja és megint beteg vagyok . A kollégák már az elején mondták, hogy itt számítani kell majd erre, hiszen sok gyerkőcöt göthösen járatnak a szülők (csak láz vagy konkretizált eü panasz esetén marasztalhatjuk otthon a gyereke

Az van, hogy felmondtam a jelenlegi munkahelyemen. Telefonáltak egy másik helyről, ahova még hónapokkal előtt küldtem az önéletrajzomat, és április 22-es dátummal kezdhetek is (bölcsődében, kisgyermekgondozó leszek , saját picúr csoporttal).  Szóval közös megegyezéssel elengedtek, utoljára 17-én megyek . Furcsán érzem magam. Akármennyire is húztam a számat bizonyos itteni dolgokra, azért kezdem érezni valaminek a hiányát :) de biztos jó lesz a váltás.  Igaz, az új munkahely és munkakör sem stresszmentes, hiszen nagy felelősséggel járó dolog. De bízom benne, hogy klasszul fog  menni/alakulni minden.  Drukkoljon mindenki , aki ide talált valahogy, és elolvasta ezt :D

2009 októberében volt egy bejegyzésem.   Arról szólt, hogy a Republic énekesének, Bódi ~Cipő~ László nak szívproblémái vannak. Ez akkor nagyon médiakamu szagú volt, főleg, hogy a bejegyzés után nem sokkal egy olyan energikus koncertjükön voltam, amely pláne cáfolta a hírek valóságalapját. Majd kiderült, hogy igaz volt a pletyka, és Cipőn csak a transzplantáció segíthetne végérvényesen. Ezt megtagadta; attól tartott, más szívével más emberré válna.  2013 februárjában szíve megállt . Újraélesztették, majd mesterséges altatásban tartották. Szervezete a kényszerpihenő ellenére sem regenerálódott, és két nappal ezelőtt, 2013. március 11. hajnalán felmondta a szolgálatot. Itt hagyott bennünket a magyar könnyűzene egyik meghatározó alakja . Egy nemzet gyászolja a sokszor komikusnak ható, ám a valóságban nagyon is komoly témákat rejtő dalok éneklőjét. Generációk nőttek fel a Republicon (én egyidős vagyok az együttessel). Sok gyerek az apjuk nyakában ülve tapsikolt a fellépéseiken, ho

Ha azt vesszük, hogy 2013 első hónapjának máris befellegzett, azt kell hogy mondjam, egész gyorsan telik 2013 . Bár lehet, hogy csak a betegség ( vesemedence gyulladás ...) miatti ágyhoz kötöttség miatt éreztem úgy, hogy gyakorlatilag a semmivel ment el ez az idő. Nem is tudom, mi lenne a jobb... ha minden hónap ilyen hamar letelne, vagy épp ellenkezőleg? A mókuskerék feelingtől az előbbire voksolok, azonban legbelül nem örülök az idő gyorsaságának. Egy nap majd úgy fogok ébredni, hogy 45 éves vagyok, azt nem is éltem, csak rühelltem a mindennapokat. Legjobb az lenne, ha csak a munkanapok rohannának el a fejem fölött, a szabadnapjaim meg szééép lassan, stagnálva boldogítanának. Ez az érzés az, amitől meg kéne szabadulni... váltani, és végre olyat csinálni, amit élveznék, nem kínomba tenném (jelenlegi munkahelyemre célzok...). De sajnos Hunnia a következő évtizedben már csak ilyen lesz.... ontja magából a begyöpösödött, életunt barmokat, amilyen én is lettem a felnőtté válás küszö

Azt hiszem, felesleges összesítést firkantanom. Abból a kevés bejegyzésből, amit tavaly kreáltam, már kiderülhetett, hogy egy kevésbé boldog esztendőt zártam.  Voltak veszteségeim, és elhatalmasodó hisztiáradataim. Pocséknak tartom 2012 -t, és csak remélni tudom, hogy 2013 valóban beváltja a ~ Boldog Új Évet Kívánok ~ban levő jelzőt. Happy New Year ~~!