Monaco 2013

Nem most látogattam el Monacoba, hanem két héttel ezelőtt. Viszont csak most van időm írni ezzel kapcsolatban. És most se sok, szóval velős leszek.

Mivel időtlen idők óta nem jutok sehova, még országon belül se, se nyaralni, se semmi, gondoltam egy hétvégére azért kitalálok valamit. Egyszer élünk, és gyorsan múlik az idő. Nem akarok egy nap úgy kelni, hogy 30 fölöttiként azon agyaljak, a legnagyobb utam az előző munkahelyi ingázásból adódott.

Egy középiskolai tanár kis kiruccanásokat szokott szervezni. Bátyám és menyasszonya így már eljutott Velencébe és Krakkóba is. Most Monaco volt meghirdetve. És úgy döntöttem, én is megyek.

Szeptember 27-29 tehát idén egy buszutas hétvégét jelentett. Pénteken utaztunk, szombaton ott voltunk, vasárnap fordultunk haza. Az érdemi városnézés egy naposnak mondható, de tökéletesen megalapozta a szülinapomat (ugyanis a hazaút dátumán, vasárnap töltöttem a 23-at).

Dióhéjban annyit érdemes Monacoról mesélni, hogy csodaszép. Iszonyú gazdagság van, de olyan egyszerűséggel kezelik a helyiek a szép életkörülményeket, hogy nem hatott zavaróan a magyar viszonyokhoz hasonlítva. Kérdezték páran, nem mart e az irigység? Azt válaszoltam, hogy nem :) Tény, hogy néha elagyalok egy jobb életen, de a gazdagság sosem vonzott. Csak a bűvös nulla :D se adósság, se vagyon, az az igazi aranyélet! De sokkal fontosabb, hogy bármi is jusson az embernek, azt nemes egyszerűséggel fogadja el. Monaco előtt tényleg le a kalappal, hiszen nem generáltak bennem kényes érzéseket, viszont hangos, tetsző füttyszót nyugodt szívvel, ámulattal engedtem ki.

És akkor néhány kép, komment nélkül:

Szóval ezt adtam a születésnapomra :)