DEAD END
Kinek mikor mi...
Én most megint belehallgattam a DEAD END élménybe, annyi idő után.
Akinek nem tecc, ne hallgassa, én megteszem helyette is :P
Bai Bai!
Apró örömök...
Először is... Annyira megnyugtató, hogy ideülök, és egy Pata-sama vár rám. Azok a régi szép percek. Múlik az idő, és nem tudom, vajon látom e még a virtualitáson kívül..? Másodszor pedig ötös lett a prezentáció . Esztinek és nekem is xD Volt egy kis technikai problémánk az elején, amivel vagy 20 percet elvesztettünk, kellemetlen volt, és akkora adrenalin pumpának bizonyult, hogy mindketten remegtünk össze vissza meg egyebek, de... megérte. Így utólag. És most már protokoll-nyugaloim lesz NEKÜNK :D letudtuk. És mivel hajnalig szaroztunk a számítógépeken, elég nyúzott vagyok, szerintem jobb, ha nem eröltetem a blogolást. Azonban az időhiány és szétszórtság, na meg a napi bejegyzés helyét elfoglalt post miatt én még nem köszöntöttem drága Michiaki t, pedig amilyen csodásan tartja magát és a zenészi vénáit az immár 53 éves korához... Elnézést, utólag is. És még egyszer ennyi évet minimum! OMEDETOOOOU ! Valaki vendégelje meg egy kiadós ünnepi marhapörivel, hogy elérje legalább...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése