Pilisi Vándorlás és Kilátások mozgalmak letudva

Augusztus 12-én nagynéném és párjának kíséretében bejártam a Vándorlás fennmaradó részét. Nagy volt a meleg, perzselt a nap ezerrel, de megcsináltuk. És elégedett voltam, miután beütöttem füzetembe az utolsó pecsétet is. Tempónk inkább ráérős volt, így egész napos program lett belőle, még ha nem is lett volna olyan vészes a táv. Legalábbis nekem, mert én már valamelyest megszoktam a talpalásokat. A menedékházban (Kőhegyen) ittunk egy frissítő házi szörpöt, aminek íze nem nagyon volt (én málnásat kértem, de szimpla hideg szóda hatását keltette). De a Petőfi-pihenőről elénk táruló kilátásért megérte a hely. A pomázi Árpád-szoborhoz vezető út volt kínzó, a település aszfaltdzsungelén átmenni nem volt buli (főleg az emelkedőkkel tarkított utcákon kígyózva). 

Aztán ha lúd, akkor legyen kövér alapon két nappal később A. és K. kollegináimmal megejtettünk három kilátást a Kilátások mozgalomhoz (Kétágú-hegy, Kémény-szikla és Basina). Könnyed kirándulások voltak mind. A tetőkön beszélgettünk, ücsörögtünk (ez számomra szokatlan volt, hozzászoktam a rohanáshoz vagyis hát a nem-lehet-megállni szemlélethez). A. elszenvedett egy darázscsípést is, amiből szerencsére nem lett komolyabb baj, de azért jó lett volna, ha kimarad szegény életéből. Augusztus 25-én megejtettem a Fekete-kőt és az Oszoly-csúcsot is (utóbbihoz kitérhettünk volna a Vándorlás-fináléban, de a hőség miatt hanyagoltuk), másnap pedig egy délelőtti Hősök tere túrát követően (BP Kupához...) leszálltam hazafelé a Kopár Csárdánál, onnan pedig fölmentem begyűjteni az utolsó Kilátások pecsétet a Vörös-hegyen (Gyula pihenő). Megjegyzem ennek az útvonala tetszett a legjobban az összes közül. Hangulatos ösvény vezetett, a földön heverő, barnult tűlevelek és az esőpára olyan őszies feelinget adott a dolognak, hogy totálisan elaléltam. Egészen addig, míg a buszra nem kellett várnom háromnegyed órát. Mert félórás késéssel került elő (és a kiírt időpont előtt negyed órával lent voltam már). És a várakozás is azért esett rosszul, mert az égből viszont jól esett! Átfagytam, mire begurult a jármű és fölkerültem rá.

Összességében jó élménynek tekintem mindkét környékbeli mozgalmat. Itt lakom két évtizede, de eddig alig láttam valamit a Pilisből (és Visegrádi-hegységből). A mozgalmakon keresztül legalább sikerült bejárnom (és bizony így se minden zugát!). Bárkinek ajánlanám, mert hasznos, érdekes és felemelő kirándulás volt, amit érdemes lehet átélni mindazoknak, akik ezekkel a hegyekkel-dombokkal vannak körülvéve.

A két igazolófüzetet augusztus 30-án sikerült postáznom. Gondolom már odaért, és elbírálás alatt áll.

MEGJEGYZÉS
Szeptember 27-én, elő szülinapi ajándék gyanánt megérkezett a posta :)
A Vándorlás jelvény méretileg nagyon picurka, de imádom! Kilátásokhoz Gyula-pihenő tematikájú kitűzőt kaptam; az utolsó PK állomás volt, lehet direkt választották ezt(??)

Pilis Vándora jelvény

Pilisi Kilátások kitűző