Beszámoló a közelmúltról

Hjaj anyám, annyira lusta vagyok, hogy a blogom is majd' kihal.
Ahhoz sincs kedvem, hogy visszaolvassam a bejegyzéseket, egyátalán miről írtam utoljára. Szóval ha ismétlés lesz, hát ez van...

Szóval június 5ödikén (ez se ma volt) voltam WTCC-n. Végre nem kellett azért elmászni Csehbe, hogy legyen egy jó napom, mert először hozták Hunniába a versenyt (Hungaroring... hát egy lepratelep, csoda, hogy F1et tartanak rajta xD ). És még ingyen is volt oO tehát dupla élvezet, mert anyagilag hoppon vagyok.

Akkor június 22-23 az írásbelik napjai voltak, 22edikén a fővárosi intézményben, másnap Sijófuckon xD frankó volt este még leutazni... (fél hatig volt BPn a cécó, másnap reggel 8kor folytattuk Balcsimentén, közte meg ugye le kellett érni és aludni valamit). A szóbelim 27-28adikán lett volna, erre áttették az összeset 27edikére. Utólag szerencse, legalább letudtuk. Mindenből szar tételt húztam, tehát örültem, hogy végül nem tanultam agyon magam tök FÖLÖSLEGESEN, mert úgyse osztott-szorzott volna rajta. A szakdogavédésemért viszont odáig voltak a bíráim. Élvezték (nem csak rámondták, látszott is rajtuk), és még meg is köszönték, hogy végre valakinek olyan témája volt, amiben otthon érezte magát, önálló véleménye volt róla, és... hát mondanom se kell, a koncerteken szerzett kütyüket is vittem mutatóba, a személyes megfigyelés módszerét meg külön díjazták :D lényeg a lényeg, Idegenforgalmi Suckmenedzser lettem.

Nem maradok alapszakon még egy évet, mert se anyagilag nem bírnám (messze van a suli ahhoz..), se idegileg, mivel el is ment a kedvem a turizmustól. Szakmán belül már most úgy gondolom, hogy nem maradok. Jelentkeztem egy álláslehetőségre, de ahhoz egy nem kevés pénzbe kerülő tanfolyamot kellene előtte elvégeznem (idegen nyelven). A nyelvtudásom, közlöm, ÖNKÉPZÉS eredménye, tehát egy ilyen kaliberű tanfolyamot nem tudom, mekkora sikerrel tennék le... Bátyám mondta, neki van annyi pénze, hogy kisegítsen (magam se hittem volna, hogy ilyen jóravaló testvéreim vannak...), mert tudja, hogy nekem pályakezdpőként nincs, és anyuméknak pláne (svájci frank alapon, ugyebár). De egy ilyen rizikós dologba én nem fektetem be senki komoly munkával összegyűjtött pénzét. Tehát elutasítottam az ajánatát (de mindig is jó érzés lesz tudni, hogy a családomra ilyen nagyon számíthatok).

Végtére is valami melót mindenképp kéne már találni, mert nekem is a nyakamban a diákhitel. Az élet aprónak nem mondható örömei...

Bár megint kétségbeesett vagyok... mint úgy mindig, ha eszembe jut, hogy semmihez sem értek, és semmiben sem vagyok jó (és a környezetemben meg láthatom az ellenpéldákat, ahogy más ért valamihez, és nagyon is tökéletesen...). Azt hiszem, az én életcélom az unaloműzés tökélyre fejlesztése. Na és hogy újra megtanuljak helyesen magyarul, mert már a saját anyanyelvemen is érdekes dolgokat mondok, plusz írok is... Látszik a szocializálódás hiánya, kevés emberrel beszélek, aztán már kezdek megkukulni ettől. Pocsék ember lehetek, ha nem is kíváncsi rám senki (tiszteletem a három kedves kivételnek :) ), talán ebben rejlik a tehetségem.

Amúgy megint lomoltam a gépemen, meg rendszereztem, mert ha valamihez értek, akkor az az, hogy egy nap alatt szétbuheráljam a tökéletes rendet a merevlemezen. És nekiálltam egy könyvnek, amit Molly ajánlott (Éjvilág). Nem jutottam sokáig, de idáig nem nyűgözött le különösebben. Volt az első fejezetben egy ilyen "dögrincsek átrángattak egy kapun egy másik világba, ahol úgy mellesleg gyorsabban telik az idő, mint a saját földi dimenzióban", amely Darren O'Shaughnessy Démonvilág könyvsorozatából már ismerős tendencia, és ott bőven elég volt frappáns időzóna buherálós ötletnek. Egyébként Darren démonsorozatát hamar eluntam annó, 4 könyvig bírtam. A Vámpírsorozata viszont egy örök kedvenc lesz a kamaszkorban olvasott könyvek listáján (megjegyezném, hogy ez a sorozat jóval napjaink vámpírőrült baromságai -Tvájlájt, Vámpírnaplók, sötöbö- előtti dolog... örülök is neki, mert a vámpírdivat miatt annyira elfogult lettem a faj használatával kapcsolatban, hogy semmi velük kapcsolatos nem hoz lázba, ha korábban nem olvastam volna azt a könyvsorozatot, most sok jótól fosztanám meg m agam). Attól függetlenül tetszetősen ír a szerző, Rob Thurman, a néholi trágárság meg elengedhetetlen az eddigi szereplők korát és helyzetét tekintve, de még ezeket a szófordulatokat is "kellemesen" építi be a mondatokba :D hát igen, nem mindegy, ha egy könyvben káromkodnak a szereplők, azt is TÖKÉLETESEN kell megírni, olvastam már én olyan könyvet, amit ezzel bazilikáztak el. Hogy rosszul káromkodtam benne :D

És huhha, jó kisregény lett ebből, ahhoz képest, hogy unom a blogolást és hasonlókat... Azt hiszem hónapogik elég lesz ennyi xD

BájBáj :) mindenki vigyázzon magára!