Rock of Ages

Nos... ma végre eljutottam egy moziba, hogy megnézzem a Mindörökké Rock című filmet, amit már jó hosszú ideje vártam. Elég spúr tudok lenni, szóval csodának minősül, hogy letöltögetések helyett jegyet vettem, de hát amiről első ízben úgy gondolom, hogy megéri a hivatalos támogatást, akkor nem cicózom.

Azonban sajnálatos módon nem érte el a dolog azt a hatást, amire vártam. Filmügyileg 10-es skálán HATALMAS jóindulattal esetleg NÉGYest dobnék rá. De tényleg baszott nagy jóindulattal. A hely, ahol néztem, pluszban rontott az élvezhetőségén (mert itt ott inkább ordításnak tűntek a zenés résznek, mint jó hangzású musicalnek... talán eme negatív fülrevétel volt az oka annak, hogy nem igazán jött át a mozi). 

Egy kissé idegölő bakinak tartottam, amikor két főhősünk az elején a CD-üzletben dekkol, és a háttérben folyton a Skid Row féle I remember You számocska ment (vagy nem jutott eszébe az üzlettulajnak más nótát föltenni, vagy franc se tudja, de eleinte a szám vége ment, aztán hirtelen az eleje, szóval nagyon repeat-gyanús volt az egész... na meg minden CD ugyanannyiért került terítékre, úgy mellékesen). Félreértés ne essék, imádom azt a számot (Molly ballada oh yeah :) ), de nekem nagyon szúrta a fülikémet ilyen aspektusban (ami vagy direkt filmmegoldás, vagy véletlen baki a csapó128-as és csapó 132-es váltogatása során... "na melyik jelenet legyen előrébb, hogy passzerosabb?"). 

A fő kiscsajnak meg irritált az énekhangja, vinnyogós kis magas picsahangot képzeljetek, ami megerőszakolja a régi fincsi rockballadákat (oké, nem gonoszkodom, musicalbe épített covernek azért frankó volt, bár én is tudnék ilyet). 

Egyébiránt a film jól ötvözte az akkori zeneipar hátulütőit és próbálkozásait (glam versus fiú-pop-bandák :D evidens, hogy ki győz...). Sose értettem, hogy egy ilyen tutkeráj zenekorszak után hogy fogadták el a nyálpopot... ahogy csoportokba gyúrt fiúcskák ugrabugrálnak a bőrnacis, dögös hajkoronájú, istenhangú és géniusz hangszerjátékot villogtató császárbandák leváltóiként... Bizonyíték, hogy a zene a legundorítóbb divat (minél alacsonyabb a mérce, annál jobban tetszik a népnek :S vissza a zeneigényességhez, emberek! hallgassatok ZENÉT!!).

Ja és egy felháborító jelenet *SPOILER*... úgy gondolták, hogy az oldschool rocklegendák színpadi fanszervízeléseit betolják a képernyőre, mint valami homofób reklámot... a filmben csak szimpla rockereket érintett a dolog (nem zenészeket), de akkor is, olyan iszonytatóan gusztustalan módon gyúrták a filmbe a "hé haver, a rock igen is együtt jár a rossz buzisággal" üzenetet, hogy az már pofátlanság volt. Na és miért műveltek ilyet? Mert ma DIVAT a homoszexualitás... sőt, igazából nem az, mivel az emberiségnek fogalma sincs arról, hogy a melegek igenis normális emberek... a köcsögök és a transzik a rossz példák, akik divatra buzítják, akarom mondani buzdítják szexuális beállítottságukat, és az ilyen félreértések miatt támadják a normális meleg társadalmat olyan módon, hogy egy isteni tracklist-es filmben provokatív módon hozzák fel a témát.

Na ennyi a filmről, igazából sok nem derült ki róla a bejegyzésem alapján (hiszen csak szófostam az engem irritáló részekről). Azért nem mondom, hogy "srácok, jobb ha nem nézitek meg", mert biztos vagyok benne, hogy másnak nagyon is bejövős lehet. 

De egy abszolút pozitívum mellette szól: olyan jól visszaadja az akkori rock-életvitelt, hogy az ember sokadszorra is mélydepresszióba esik, amennyiben nem a késő 70es évektől a nagyon kora 90-esekig élte lázadó (tinédzser és fiatal felnőtt) korát :) én legalábbis így jártam. Folyton azért a korszakért sírok, és irigylem a szüleimet. 

Akkoriban követelmény volt a rendszeres ereszd-el-a-hajam, és hogy rossz kislány legyél :D nem úgy mint ma... akkoriban lehet, hogy durvábban viselkedett a fiatalság, mégis legálisabbnak és elfogadhatóbbnak érzem, mint a mai 10-en és 20-onévesek dolgait. Ezek szerint valamit igencsak jobban csináltak régen ;P

Na pás, nép! LET'S GET ROOOOOCKED!!  \m/,