Eternal Melody

Végre szabi . 

Nem bírom feldolgozni.   Talán azért is ilyen nehéz, mert az utolsó napján nem lehettem mellette, melóban voltam. Csak az állatorvosnál búcsúzhattam el Tőle , és olyan irigy és dühös vagyok, amiért a tesóméknak az egész napjuk adott volt ehhez, nekem meg csak az a fél óra jutott. Nehéz, hogy akárhova nézek, sehol sincs, a megszokott útvonalakon végigmenve nem sétál mellettem...  Csak a fényképek és az emlékek maradtak utána...   2007. Július 13.  ,: Ronika hazaérkezett  (L) 2008. Július 18.  : semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy kitúrjon a kanapé legjobb helyéről  :)  és álmodni sem mertem, hogy 4 év múlva már nem lesz itt..: 2008. augusztus 19.  : ő már az enyém, nem adom! ~apumat folyton kisajátította : 2008. november 24.  : másfél éves korában elkísérte apumat horgászni a helyi tóra; ott elkapta két kóbor németjuhász... de Ő még ezt is túlélte ... nem gondoltam volna, hogy ennyi minden után végül egy a jeleit nem sokkal később mutató betegség miatt fo

Előző bejegyzésem alkalmával még álmodni se mertem, hogy pár napon belül szomorú, keserves poszt fog jönni. Életkém, manócskám... az én kicsi westie kutyusom, Roni olyan kritikus állapotba került a kánikula hetében, hogy úgy döntött a család, véget vetünk a szenvedésének. Szegénykém már jó ideje beteg volt (immunhiányos, pajzsmirigy-alulműködéses valami, ami állítólag fajtára szabott dolog), de fájdalmai már elviselhetetlenné váltak. Így ma este elvittük az állatorvoshoz . Két altatót is kapott az injekció  előtt, mert az első ellen nagyon küzdött; mintha érezte volna, hogy nem szabad elaludni, mert többé nem kel fel... Úgy szerettem volna azt mondani, hogy állj, ne tovább, hisz Ő is láthatóan akart maradni, és én is akartam, hogy maradjon. De úgymond "így a legjobb neki". Pont pénteken, 13adikán lett volna kerek ötödik éve nálunk... Picikém... 19:40 óta az örök vadászmezők újdonsült lakója lettél . Bár itt lennél, mellettünk, ahogy eddig... Korán elmentél, má

mintha új hónap lenne. És tényleg ! :D Egyébként ez tök lényegtelen, semmi jelentősége. Csak egy észrevétel volt. Ami nagy szó, mert manapság úgy elsuhan mellettem és fölöttem minden apró dolog.... Mellesleg piciny szabad óráimban rákaptam az animézésre. Valamikor nyár elején egy szabadnapomon elölről kezdtem a Naruto szériát (eredeti nyelven, angol felcsivel). Mióta az enimeksz elkezdte orbitálisan undorító szinkronokkal tolni, nagy divatgörcs lett belőle (sajnos...); én még a kezdeteknél, azaz sok éve néztem a sorozatot de úgy tűnik, minden évben utolér valami nosztalgikus feeling (tavaly a Sailor Moont végeztem ki vizsgaidőszak alatt, mert jobban érdekelt hirtelen a tanulásnál). A Shippuuden most erősen airing állapotban leledzik, és nehezemre esett heti egy részért várni, szóval gondoltam egyet, és újrakezdtem az egészet. A sima Naru 220 részéből immár csak 85 van hátra xD utána folytatom a Shippuudennel, és mivel nem basz agyon a szabadidő, sokára érek oda, ahol az m