Ronika...

Nem bírom feldolgozni. 

Talán azért is ilyen nehéz, mert az utolsó napján nem lehettem mellette, melóban voltam. Csak az állatorvosnál búcsúzhattam el Tőle, és olyan irigy és dühös vagyok, amiért a tesóméknak az egész napjuk adott volt ehhez, nekem meg csak az a fél óra jutott. Nehéz, hogy akárhova nézek, sehol sincs, a megszokott útvonalakon végigmenve nem sétál mellettem... 

Csak a fényképek és az emlékek maradtak utána... 

2007. Július 13. ,: Ronika hazaérkezett (L)

2008. Július 18. : semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy kitúrjon a kanapé legjobb helyéről :) és álmodni sem mertem, hogy 4 év múlva már nem lesz itt..:

2008. augusztus 19. : ő már az enyém, nem adom! ~apumat folyton kisajátította :

2008. november 24. : másfél éves korában elkísérte apumat horgászni a helyi tóra; ott elkapta két kóbor németjuhász...de Ő még ezt is túlélte... nem gondoltam volna, hogy ennyi minden után végül egy a jeleit nem sokkal később mutató betegség miatt fog elmenni, ilyen fiatalon..:

2009. január 09. : teszek az új évre, én alvással kezdem! A petárdák robbanása sem gátolhatta meg a szundításban :)

2010. január 28. : itt még egészségesnek tűnt, de a betegség első jelei már megmutatkoztak :(

2011. szeptember 07. : ezt a fotót anyum küldte telefonon, névnapi ajándékként; akkoriban voltam Németországban, és gondolta örömöt szerezne, ha látnám, hogy távollétemben is az én íróasztalom alatt alszik a legjobban a kicsikém... Ekkor lett a legnagyobb honvágyam.
Első hatalmas leépülése még ez év nyarán volt ~ anyumék már akkoriban fontolgatták, hogy véget vetnek a szenvedésének; végül egy másik kezelésbe kezdtünk, ami sajnos szintén hasztalannak bizonyult :'(

2012. július 10. : az utolsó napon készült kép, ikertesóm csinálta. Testét fájdalmas sebek borítják, a megszokott vidámság és életkedv már réges rég eltűnt :( de én még hinni akartam abban, hogy az orovs felajánl egy utolsó lehetőséget, és nem arra kell hazaérnem munkából, hogy el sem búcsúzhattam rendesen, és már visszük is, hogy örök álomra szenderüljön...

Tudom, hogy Neki már így volt a legjobb, de iszonyatosan fáj, rettentően hiányzik.

Ő volt és mindig is lesz az én kicsikém.

Álmodj szépeket, kicsi manóm (L) (U)