Eternal Melody

K. kolléganőmmel mentem végül. Szerettünk volna már az elején elrajtolni, de a busz, amiről azt hittük jönnie kell, hát nem jött. Maradt a kocsis megoldás ( K. lejött Dorog ra, hogy ne kelljen még plusz kitérőt tennem, hanem innen mehessünk). 7:55 -kor sikerült elrajtolnunk. Kellemes, abszolút nem rohanós tempót vettünk föl, így inkább egy kellemes sétát csináltunk a dologból, dumcsizgatással összekötve. A Mogyorósi Kősziklá t hamar elértük (ezzel a táv harmadát letudva). Igazából Péliföldszentkereszt et is. Itt vizet vettünk magunkhoz az ellátópontról, de egyéb ellátmányra nemet mondtunk (csábító lett volna a zsíros deszka, de K. nem kívánta, én meg nem voltam túl jól, féltem, hogy vissza jönne...). Mentünk tovább a bajóti Öreg-kő höz, onnan meg pincék felé vitt az út (Német völgy vagy mi volt a neve??), és vissza is értünk Nyergesújfalu ra. A célban megkaptuk az oklevelünket és kitűzőnket... a gépiesített rendszer és az előttünk álló családdal való szervezői ütyülüpütyülüzés ráhú

Apummal április 10 -én elkezdtük a Vándorlás -t :) Klotildligettől Dorogig tartott utunk ; ezzel a túramozgalom első szakaszát ki is pipálhattuk, illetve a Kilátások  igazolófüzetében is tudtunk pecsételni (Nagy-Kopaszon a Dévényi Antal kilátó nál és a Fekete-hegyen a Sasfészeknél). Noha délelőtt 10-től zuhét jósoltak, egészen megúsztuk és csak 14 óra magasságában kapott el egy 20 perc körüli zápor. Akkor már a vége felé jártunk, Kesztölcnek ereszkedtünk (és a pálos fűszer- és gyógynövénykertnél már el is állt az esőcske). Alapjáraton csodaszép kirándulós időnk volt, időnként nagyon is melegünk volt, nem csak az emelkedők miatt. De bizony voltak azok is! A Pilis-nyereg hez vezető terep nagyon megerőltette a tüdőmet és a túlsúlyomat emelő lábaimat is. Apu egész szépen tudott menni fölfele, el is szégyelltem magam mellette :) Mindenhol virágok hada, neveiket nem tudom, de rendes mezőket alkottak, egészen akácos illattal elárasztva a környezetet. Ibolyák is voltak dögivel. A Sasfész

Március 15 -én A. kolleginámmal összehoztuk a Rozália-téglagyártól Dobogókőig tartó Kék szakasz t. Hideg nem volt, viszont borult volt az ég (Csobánkát kerülvén kezdett esni az eső, de nem volt tartós, sem erős. Inkább szakaszonként kezdett rá, lassú esőcske formájában, szóval szét nem áztunk. A Dera-szurdokot elérve jégesőt is kifogtunk, az is hamar alább hagyott. A terep saras volt a napokban hulló csapadék, de főleg a még aktuális olvadás miatt. Ettől függetlenül szépen haladtunk, és az utolsó Esztergomba tartó buszt is elértük a célban összehozott pecsételés után (sőt, percekig még vártunk is az indulásra). Ennél többet nem igen írnék, sajnos az emlékeim is kopottasak, már nem tudom frissen felidézni az emlékeket :)  Annyi bizonyos, hogy a jelzés itt is megtréfált, konkrétan a Teve-sziklá nál. A telefonos Kéktúra applikáció térképe szerint is a vonalon voltunk még a sziklát elhagyva, de csak nem láttunk több jelzést. Végül a szikla felett elmenő ösvényen bukkantunk rá, és folytat

Még a Fagyos az út a másik hídig elnevezésű túrácskán megismert ifjú ajánlotta figyelmembe ezt a kupaszerző mozgalmat. Nem tudom, sikerül-e mind az 5 túrán részt vennem, hogy esélyes legyen az a kupa is, de próba cseresznye... Március 17. : Aranyszarvas 50 Nos... 5 0 km-es körtúra , tápiószelei nyitánnyal és zárással. Azért is volt szimpatikus, mert a szint elenyésző volt, inkább a távot kellett leküzdeni. Megjegyzem a menetelés első óráiban tetszetős idő volt, aztán jött az eső, ami egyre erősödött, néhol mintha alulról esett volna már. A szál is egyre bitangabb volt. Féltávnál, a Kincsem Lovaspark tól csatlakoztam egy túratárshoz. A fiatalember nálam komolyabb megmozdulásokat teljesít már évek óta; ezt a túrát is többször bejárta már, így bátran követtem a zuhéban (mintegy biztos pontként, aki itiner nélkül is tudja, merre menjen). A túra szervezőinek minden elismerésem! Színvonalas rendezés volt, az ellátópontok felügyelői előtt is le a kalappal. 8:05-kör rajtoltam és kereken