2018-as Nyerges 20

K. kolléganőmmel mentem végül. Szerettünk volna már az elején elrajtolni, de a busz, amiről azt hittük jönnie kell, hát nem jött. Maradt a kocsis megoldás (K. lejött Dorogra, hogy ne kelljen még plusz kitérőt tennem, hanem innen mehessünk). 7:55-kor sikerült elrajtolnunk. Kellemes, abszolút nem rohanós tempót vettünk föl, így inkább egy kellemes sétát csináltunk a dologból, dumcsizgatással összekötve. A Mogyorósi Kősziklát hamar elértük (ezzel a táv harmadát letudva). Igazából Péliföldszentkeresztet is. Itt vizet vettünk magunkhoz az ellátópontról, de egyéb ellátmányra nemet mondtunk (csábító lett volna a zsíros deszka, de K. nem kívánta, én meg nem voltam túl jól, féltem, hogy vissza jönne...). Mentünk tovább a bajóti Öreg-kőhöz, onnan meg pincék felé vitt az út (Német völgy vagy mi volt a neve??), és vissza is értünk Nyergesújfalura. A célban megkaptuk az oklevelünket és kitűzőnket... a gépiesített rendszer és az előttünk álló családdal való szervezői ütyülüpütyülüzés ráhúzott pár percet a tényleges teljesítésünkre, így végül 4 óra és 7 perc zárással nyomtatták. Na sebaj...
Mint mondtam, nem rohantunk, de az is tény, hogy az ellenőrzőpontoknál pecsételést követően tovább is álltunk mindenhol. Leszámítva a folyadékpótlást és egy mosdóhasználatot Péliföldszentkereszten.