Az Országos Kéktúra 17. szakasza Nagymarostól Nógrád településig tart. A hivatalos oldalon közölt frissítések alapján 40,3 km hosszú és bő 1700 m szintemelkedéssel várja a vállalkozó szelleműeket.
Suzikámmal és a MÁV járataival tudtuk egynapossá degenerálni a távot. Pünkösd Vasárnap Vácra utaztunk kocsival, onnan Nagymarosra levonatoztunk, majd mikor Nógrádon végeztünk, onnan vissza mentünk vonattal Vácra, ahol a leparkolt autóval irány haza.
Nos úgy kezdődött a kirándulásunk, hogy Nagymaros-Visegrád megállóhely helyett elmentünk a szimpla Nagymaros állomásra, mert reméltük ott van budi. És volt, és megkönnyebbültünk, és így sétáltunk visszább a gyárilag tervezett állomásra, ahol pecsételhettünk, és elindíthattuk napunkat. Nem fogok nagy térképszakis bejegyzést írni, mert hülye vagyok az ilyesmikhez :D hiába járok egy-egy hegyen, nem bírom megjegyezni a nevét. Hát legyen annyi elég, hogy elindultunk fölfelé, be az emelkedős erdei ösvényre. Ahol vaddisznókat riasztottunk meg, hálistennek nem felénk iramodtak (kisebbek voltak; kocák vagy szimplán fiatalabb példányok). A Julianus barát tornyot elérve meg is hódítottuk a kő építményt. Igaz én be voltam szarva a tériszonynak köszönhetően, de fölmentem. És veszettül megérte, nagyon szuper látvány tárult elénk. Aztán tovább is álltunk. Az előző napi esőzések nyomait megőrizték az ösvények, néhol igen jót dagonyáztunk, máshol száraz volt a terep. De elég mocskos topánkával értük el a pecsételőhelyet (Törökmezei turistaház). Itt szintén engedtünk a természet szólongatásainak :D illetve gyönyörködtem egy picit a kisállat park oldalsó lakóiban (ormányos medvében, mosómaciban). Elaléltam tőlük! Olyan gyermeteg energiát adtak, hogy vigyorogva haladtam tovább. Innentől nem történt sok említeni való, valami tanyánál, vagy "lómezőnél" is elhaladtunk, míg egy idő után elértünk Kóspallaghoz. Nagyot csalódtam a helyben. Az OKT-s facebook csoportban ugyan felkészítettek a vízpótlás lehetetlenségére, de az, hogy egy településen (amin nemzetközileg elismert túramozgalom egy szakasza vonul át) minden nyomós kutacskának kiiktatták a működését... az azért okádék egy dolog. És akkor így menj föl a Kálváriára. Onnan meg a Kisinóci turistaházhoz, ahonnan pecsételés után megkezdhettük az erőltetett menetünket fölfelé a Nagy-Hideg-hegyre. Ami sose akart véget érni, és oda tűzött a nap is... Azt hittem végem :D mikor fölértünk, és nyomtunk ott is pecsétet, akkor még hátra volt a Csóványosra vezető út is. Ami engem kezdett megviselni. Nekem fölfelé nehézkes, és itt már többször meg kellett állnom levegőhöz jutni. De célba értünk. Ahol megszívtuk. Mert rácsos vas csigalépcső vezet a kilátó tetejére, amin tériszonnyal átlátni felért egy rémálommal, és így nem jutottunk el a tetejéig. Csak addig, hogy a fák lombjának csúcsait megcsodálhassam xD
Ezután már lefelé vezetett az út. Megiramodtunk, mert bíztunk abban, hogy Nógrádon fölszállhatunk a 18:43-as vonatra. De Nógrád mintha egyre csak messzebb lett volna. És nem értük el a vonatot. A következő, egyben utolsó járat 20:43-ra volt esedékes. Szóval jött a várakozás. Meg a lábfájdalom a megpihenéstől. És miután leszálltunk a váci állomáson, várt rám egy fuvarozás is. De haza értünk, egy darabban! A. pontban 23 órakor lett kitéve Mogyorósbányán. Nekem onnan még negyed óra volt, míg a küszöbön ledobhattam a túracipőmet, és betámadhattam a fürdőszobát. Ez volt a nap fénypontja.
 |
| Julianus barát-torony |
 |
| Börzsönyi Dunakanyar |
 |
| Nagy Hideg-hegyről |
 |
| Csóványos kilátója |
 |
| Le a Csóványosról Nógrád felé |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése