Eternal Melody

2018. június 04 -én egy újabb szabadság lehetővé tette a tovább haladást. Legutóbb az 5. számú szakaszt érintettem Dobogókőig, most be is fejeztem onnan Visegrádig , pecsételőhely szerint a Bertényi Miklós Füvészkertig. A Szakó-nyergen át vezetett az út a dömösi Szentfa kápolnához. A közte érintést követelő Rám-szakadék egyirányú túraszakasz, azon csak úgy lehetett végig menni, ha a Lukács-árkon leereszkedve vettem célba, majd azon felérve megint lejöjjek a Lukács-árkon xD sajnos a tömegközlekedés szabta meg a túraszakasz irányát, szóval így jártam. Tehát a Szentfa kápolná nál csatlakozott hozzám nővérem. Innen együtt kíséreltük meg a Vadállókövek és a Prédikálószék meghódítását. Még sose mentünk fel, így csak sejtettük mi vár ránk (Rám-szakadék favorit kirándulóhely, de a másik oldalt eddig kihagytuk). Tériszonyom mellett keménynek hatott a terep, volt, ahol be is gőzöltem rendesen. De nagyon szépek voltak a sziklaképződmények és a kilátás. A Prédikálószékhez érve idegállapotba

2018. május 10 -én újabb szakaszt tettem meg a Vándorlás jelvényszerző túramozgalomból. Ezúttal egyedül meneteltem (apum most dolgozott, nem tudott velem tartani, de szabim lévén muszáj volt menni, kihasználni a munka mentes napot). Dobogókőtől Esztergomig kipipáltam az itiner szerint kb. 31 km-es távot. Olyan rég volt, hogy nem is tudok sokat mesélni róla. Hután gondot okozott, hogy az útvonalleírás alapján megadott kocsmát átnevezték... bizony, egy magyar sorozat kedvéért Teca kocsmáját tisztelhettem a helyben, Klastrom Söröző helyett. Ha egy néni nem erősít meg, hogy a kettő egy és ugyanaz, akkor tovább is állok pecsét nélkül. Itt kértem egy kólát, mert a tornácról a benti pultra került a pecsét, és mivel az ivóban viszonylag sokan tanyáztak, kellemetlenül éreztem volna magam, ha csak egy nyomda miatt "pofátlankodom be". A már nem szomjas vendégek csipkelődtek is rajtam, mint magányos túrázón. Tovább állva a kolostor romok tetszettek. Pilismarótig hosszú volt az út, a H