Még egy kis Pilisi Vándorlás...

2018. május 10-én újabb szakaszt tettem meg a Vándorlás jelvényszerző túramozgalomból. Ezúttal egyedül meneteltem (apum most dolgozott, nem tudott velem tartani, de szabim lévén muszáj volt menni, kihasználni a munka mentes napot). Dobogókőtől Esztergomig kipipáltam az itiner szerint kb. 31 km-es távot. Olyan rég volt, hogy nem is tudok sokat mesélni róla. Hután gondot okozott, hogy az útvonalleírás alapján megadott kocsmát átnevezték... bizony, egy magyar sorozat kedvéért Teca kocsmáját tisztelhettem a helyben, Klastrom Söröző helyett. Ha egy néni nem erősít meg, hogy a kettő egy és ugyanaz, akkor tovább is állok pecsét nélkül. Itt kértem egy kólát, mert a tornácról a benti pultra került a pecsét, és mivel az ivóban viszonylag sokan tanyáztak, kellemetlenül éreztem volna magam, ha csak egy nyomda miatt "pofátlankodom be". A már nem szomjas vendégek csipkelődtek is rajtam, mint magányos túrázón. Tovább állva a kolostor romok tetszettek. Pilismarótig hosszú volt az út, a Hirsch-orom pofás volt, de lefelé a porzó talajon csúsztam, így itt lassult tempóm. A Miklós deák-völgy nem nyűgözött le, de örültem, mikor végre beértem Pilismarótra. Ahol nyomós kutat is találtam (megmosakodtam és feltöltöttem üvegemet). Innen Vaskapuig hosszú és fárasztó volt az út. Nem éreztem, hogy fogyna a távolság. Mikor végre fölértem, szerettem volna egy limonádét, de attól féltem, nincs tovább ha itt most megpihen a lábam. Így rögtön ereszkedni kezdtem Esztergomba. Pont úgy bélyegeztem az itinerbe, mintha műszakommal végeztem volna, így a megszokott busszal indulhatta haza.

Pálos kolostorrom Huta fölött

Hirsch-orom emlékmű

Pilismaróton

Vaskapuról