* YAAAAAWN *
Régóta nem írtam. Sűrítsük hát egy röpke postba az utóbbi hónapok eseményeit:
MELÓ. Kábé ennyi.
Miután a német munkával problémák merültek fel (khm khm... közvetítőn keresztül SENKI se menjen külbe dolgozni! csak önön elgondolásból), októberben meg voltam lőve. Sajnos pénzből élünk, és az én családomban az most pláne kell, így ősz közepétől pénztárosként tolom az ipart. Sokan megvetik ezt a munkát, azt hiszik az emberek, hogy analfabéták ülnek a kasszák mögött; néha hangot is adnak eme elképzelésüknek.
Ez nem így van, sokan épp az államvizsga idejéig szükséges anyagiakat próbálják itt előteremteni :P nagyon becsülöm ezt a munkahelyet, a pénztárosok kedvesek, rendesek, jófejek, a managerek szintúgy (és nagyon humánusak is)... de legutolsó sorban azért vagyok hálás ennek a helynek, mert itt legalább kaptam munkát (igaz, szilveszterig, az ünnepekre szól a határozott szerződésem, és nem valószínű, hogy megtartják ezt a "kurzust"). De akkor is, két hónapi fizut nekik köszönhetek.
Ennyit a munkamizériáról, és jöjjenek a hétköznapok:
időm nem nagyon van, össze-vissza vagyok beosztva, nincs konkrét műszak, annyi a biztos, hogy a heti két szabadnap jár, és amikor meló van, a beutazás oda-vissza általában 3 órát rádob a dologra. A szabadnapjaimon meg itthoni teendőimet látom el (taarítás, főzőcske, és egyebek). Amikor viszont akad egy kis szusszanásnyi időm, akkor nosztalgia-timera kapcsolok.
Bizony. Újrakezdtem Darren O'Shaughnessy vampisorozatát (megállapítottam, hogy serdülőkoromban, amikor olvastam őket, tökélesnek találtam az egészet :) most, hogy igényesebb olvasó lettem az évek elteltével, úgy érzem, az eleje elég vontatott és kezdetlegesre sikerült, viszont ahogy haladok a köteteken, érezhető a fejlődés... no és muszáj megjegyeznünk, hogy a démon-sorozat fogalmazókája meg már abszolút kielégítő, tehát nyugodtan mondhatom: Darren, Darren, te vagy a hősöm, a könyveid színvonalával együtt nőttem fel). Ugyan ez vonatkozik az anime és filmnézésekre is, több régen látott darabot néztem újra, és tervezem továbbra is. Ezen kívül a sorozatmániámat is igyekszem kielégíteni, vár rám egy csomó Chuck meg Castle epizód.
A gond tényleg csak az, hogy VÁRnak rám :D mert tényleg nincs sok időm rájuk. Most is arra gondolok, hogy a blogfirkálás helyett hány oldalt olvashattam volna ki az "A hajnal gyilkosai" 9edik Shan kötetből, és hasonlók :) na de sevész, legalább már nyoma sincs az unalomnak, mert elhalmoztam magam programtervekkel.
Ez nem így van, sokan épp az államvizsga idejéig szükséges anyagiakat próbálják itt előteremteni :P nagyon becsülöm ezt a munkahelyet, a pénztárosok kedvesek, rendesek, jófejek, a managerek szintúgy (és nagyon humánusak is)... de legutolsó sorban azért vagyok hálás ennek a helynek, mert itt legalább kaptam munkát (igaz, szilveszterig, az ünnepekre szól a határozott szerződésem, és nem valószínű, hogy megtartják ezt a "kurzust"). De akkor is, két hónapi fizut nekik köszönhetek.
Ennyit a munkamizériáról, és jöjjenek a hétköznapok:
időm nem nagyon van, össze-vissza vagyok beosztva, nincs konkrét műszak, annyi a biztos, hogy a heti két szabadnap jár, és amikor meló van, a beutazás oda-vissza általában 3 órát rádob a dologra. A szabadnapjaimon meg itthoni teendőimet látom el (taarítás, főzőcske, és egyebek). Amikor viszont akad egy kis szusszanásnyi időm, akkor nosztalgia-timera kapcsolok.
Bizony. Újrakezdtem Darren O'Shaughnessy vampisorozatát (megállapítottam, hogy serdülőkoromban, amikor olvastam őket, tökélesnek találtam az egészet :) most, hogy igényesebb olvasó lettem az évek elteltével, úgy érzem, az eleje elég vontatott és kezdetlegesre sikerült, viszont ahogy haladok a köteteken, érezhető a fejlődés... no és muszáj megjegyeznünk, hogy a démon-sorozat fogalmazókája meg már abszolút kielégítő, tehát nyugodtan mondhatom: Darren, Darren, te vagy a hősöm, a könyveid színvonalával együtt nőttem fel). Ugyan ez vonatkozik az anime és filmnézésekre is, több régen látott darabot néztem újra, és tervezem továbbra is. Ezen kívül a sorozatmániámat is igyekszem kielégíteni, vár rám egy csomó Chuck meg Castle epizód.
A gond tényleg csak az, hogy VÁRnak rám :D mert tényleg nincs sok időm rájuk. Most is arra gondolok, hogy a blogfirkálás helyett hány oldalt olvashattam volna ki az "A hajnal gyilkosai" 9edik Shan kötetből, és hasonlók :) na de sevész, legalább már nyoma sincs az unalomnak, mert elhalmoztam magam programtervekkel.
The End
Megjegyzések
Megjegyzés küldése