Budapest Kupa 2018

Ahhoz képest, hogy a tavaly nyári Szuperkatlan teljesítménytúrán úgy határoztam, nekem a szimpla természetjárás lesz az etalon és nem a szintidőben mért szervezett programok, valahogy ráéreztem az ízére. No persze ez nem azt jelenti, hogy komoly távokra is nevezek... hisz ismerem a korlátaimat. De amiket biztosan teljesíteni tudok a megadott feltételeken belül, azokra már szívesen nevezek.

És mivel soha semmi elismerést nem kaptam (mivelhogy se elég eszes, se elég tehetséges nem voltam soha semmihez és semmiben) eldöntöttem, hogy ebből szervezek sajátos gyűjtést. Szóval emléklap-kitűző elismerésekre gyúrok. ÉS ugyanígy az idei BP Kupa is vonz. Tetszene egy pici serleg, ami a lábaimba szedett kilométereket igazolja :D

Ennek megfelelően ebbe a posztba fogom folyamatosan frissíteni az aktuálisan teljesített programokat. Nagyon rövid beszámolókkal. 

Ebben az évben 139 teljesítménytúra került bele ebbe a kupaszerző mozgalomba. Az elnevezésből sejtendő, hogy BP és a Budai-hegység területét érintő túrákról van szó. Ezek közül kell minimum 10-et szintidőn belül letudni (névre szóló kupa és oklevél érdekében). Kiemelt díjazásban részesülnek a minimum 25 túrát teljesítők; én ezt célzom meg. 

Logisztikailag épp elég lesz ennyicske túrára eljutni, de megoldható. És mint mondtam, nem lesz olyan megterhelő sem, mert aranyközéputas, kisebb résztávú túrákra jelentkezem.

Kezdjük is el, aztán hajrá hajrá :)

01 ~ Január 14. : Szent Margit nyomában
Pici körséta a Margit-szigeten. Ikernővérem is velem tartott az elenyésző táv és szinte semmi szint miatt. Élveztük, bár ebben az állapotában nem tetszett a hely. Hó elenyésző volt... inkább csak annyi maradt meg, hogy látványra semmi, de kellően frusztráló. És a szelecske folyamatosan az arcunkba fújta a havat (ami inkább havas esővé fajult). De neüljünkbentanégyfalközött megmozdulásnak tökéletes volt! Táv 7 km.

02 ~ Január 21. : Szigetelő 10
Erre már egyedül mentem. Margit-szigettől Óbudai-szigetre a Népszigeten át. Itt is esett a hó, időnként havas esőre váltva. Ez is kellemes séta volt, bár az Óbudai-szigeten lévő célállomás megtalálása totál idegenként nem volt egyszerű, itiner ide vagy oda (és ezzel mások is így voltak, ami megnyugtatott, mert legalább én voltam az egyetlen kétségbeeső). Aztán egy kolléganőmmel és társaságával szabadulós játékra voltam utána esedékes. Szóval vissza kellett mennem a Nyugatihoz, hogy onnan villamosozzak tovább. Költséghatékonyság és vanmégegycsomóidőm elvek alapján nem tömegközlekedéssel, hanem gyalog mentem oda vissza. Tehát az elnevezésben 10, gyárilag 13 km-es szakaszt ezzel mondhatni dupláztam. 

03 ~ Február 18. : Kápolnák nyomában ~ Mária 14,5
A papíron 14,5 km-es túrát a TTT honlapon 12,79 km-nek írják. Akármelyik is a valós, a 337 méteres szint többnek érződött. Lehet az itt-ott csúszós szakaszok miatt. Vagy a Mária-kápolnához levezető, majd onnan vissza fölmenő városi szakasz éreztette ezt (mert az nem volt ínyemre :D ). Viszont a táj szép volt az előző este hullott és megmaradt hónak köszönhetően (hazafele a Széll Kálmán tértől már olvadt minden). A Tündérhegy-Svábhegy-Normafa-János-hegy érintésű szakaszon még sosem jártam (csak a János-hegyen, az Erzsébet kilátónál), így minden pont újdonság volt. Az itiner nagyon jó és pontos volt, noha 2 helyen megakart viccelni (nem csak engem, mert ezeken a pontokon több túratárssal együtt bolyongva találtuk meg a helyes irányt :D ). Összességében tetszett, jó kis program volt. Kereken 3 óra 10 perc alatt tudtam le, ami nem nagy szó, de ha levonnám belőle a holvagyunkésmostmerretovább? részekre illetve a megfontoltabb lépéseket igénylő lejtőkre szánt időt, akkor nagyon is jó időt futhattam volna. Ja és igen, ezen a túrácskán avathattam fel az előző napon átvett, Hervises leárazáson szerzett Salomon Campside Mid 5 GTX típusú túracipőcskémet, amibe szerelmes vagyok. Nő létemere nem vagyok cipőmániás, de ezt nem lehetett otthagyni (44 helyett 24 ezrembe volt).

04 ~ Március 24. : Óbudai Tavaszköszöntő Teljesítménytúra
Csak a családi távra iratkoztam fel, ami 10 km-es távra szólt. Az Óbudai Szabadidőparkból indult a program, és ide is tért vissza. 8:30tól volt a rajt, ekkor kezdték indítani az addigra összezsúfolódott tömeget. Órányi sorban állás után 9:11-kor startoltam. Dagonya akadt. A városi emelkedők után a természetbeli szakasz már tetszett. Az itiner itt-ott megtévesztő volt (tömegesen próbáltuk kibogozni, szóval vagy mind bénák voltunk hozzá, vagy tényleg a papírban volt a hiba xD ). A Kőtaraj nagyon tetszett, főleg az onnan elénk nyíló kilátás. A túratársak kiakasztóak voltak. Azt tapasztaltam, hogy az indulók lényeges hányada nem képes társasági túrázásra -.-" marhacsorda módjára tartották föl egymást az emberek a sártól csúszós szakaszon, nehogy már közlekedni tudjon a gyorsabb... örültem, hogy csak rövid távon mentem, mert agybajt kaptam volna, ha ilyen humanoid feltartóerőkkel kellett volna megküzdenem még X km-en át. 11:21-kor értem be a célba, tehát 2 óra és 10 perc alatt tettem meg a távot. Jobb útviszonyok és normális túrázók mellett jobb eredmény született volna, de így is jó. Amúgy a célban se pecséttel, se a díjazással nem készültek. Átmentem a III. kerületesek sorába, ott kaptam végül meg a Kupa füzetembe és az itineremre a pecsétet, illetve a kitűzőt. Emléklapféle semmi. Azért borsos volt a nevezési díj ahhoz, hogy anélkül távozzak :P

05 ~ Április 07. : II. Rákóczi Ferenc emléktúra
HÜVI Szolgáltatóházból rajtoló, és oda visszaérkező körtúra, 20 km-es táv. Ami papíron 18 egész valamennyi volt, de én 21-re emeltem xD helytelen itiner elemzés miatt (megint mentem a tömeg után, akik ugyancsak elnézték a leírást... sok gondot okoz, ha JOBBRA helyett BALRA követi az ember az adott jelzést). Részletekbe ne is bonyolódjunk! Lényeg a lényeg, az Apáthy-szikla után az Árpád-kilátón át meneteltem a Hármashatár-hegyre, majd onnan a sárga jelzésen vissza a Határ-nyeregig, ahol a kékre térve jutottam vissza a kezdőponthoz. Összességében jó kis túra volt. És köszönöm a kedves szervezőknek, akik helyre igazítottak telefonos segítséggel :)

06 ~ Április 14. : Hűvösvölgyi lépések
Most csak egy rövid távú túrára neveztem (papíron 6 km-es), mert elegendőnek éreztem. A helyi buszvég túloldalán álló Lángosos volt a rajt- és a célpont. Inkább nevezném könnyed kis sétának, az előző alkalommal egyező pontok végett már az irányok sem okoztak meglepetést. Bár nem is lehetett volna gond, mert az itiner PROFI volt! A célban meg is jegyeztem a szervezőknek, hogy pirospontos volt a leírásuk; egyszer sem találkoztam olyan itinerrel, ami ennyire egyértelműre és helyesre sikerült volna!

07 ~ Április 20. : Álompart IV.
Egy péntek délutáni, hosszabbacska séta a fővárosban. Munka után már ültem is a 800-as buszra, hogy bele vágjak. A 20 km-es távot választottam. A BAK Hütte sörözőből indult a túra, és oda is kellett visszatérni. Nem fogom hosszasan ragozni ezt sem, főleg a megkopott emlékek és a lustaság miatt :)
Szóval először is vissza kellett sétálni az Árpád-hídhoz, erről pedig le kellett térni a Margit szigetre (a zenélő kútnál ellenőriztek). A szigetet hosszában kellett bejárni, hogy a Margit-hídra fölérve átsétáljunk a budai oldalra (a sziget nagyon szép volt az immár friss leveleket hozó fák és bokrok, illetve a rengeteg japán cseresznye díszében). A Halászbástya volt a következő pont, ahonnan a Citadella következett (amire a melegben nehezemre esett fölcaplatni). Itt megörökítettem a szervezők pihengető kutyusát, aki a Pocok névvel büszkélkedhetett. Nagyon édes volt (ami kutyát tartalmaz, az csak jó lehet :D ). Lefelé már könnyebb volt, az Erzsébet-hídon átkelve le kellett menni a pesti rakpartra, ahol érintettem a Cipők szoboregyüttest. Rengeteg ember ült a rakpart szélén, mezítláb révedve a főváros látványában. A Jászai Mari tér után a Váci útra kellett térni, majd a Lehel tér után tovább jobbra, ki tudja már merre. Innentől már nem sok látnivaló volt, csak a célba kellett beérni. A célt megelőző utolsó ellenőrzőpontnál a szervezők úgy elbújtak, és annyira nem figyelték, hogy esetleg túragyanús egyéneknek jelezzék ottlétüket, hogy túl is mentem rajtuk; a visszafordulás miatt sok időt veszítettem, de  beértem időben... mármint úgy időben, hogy még vissza jutottam az Árpád-híd autóbuszállomásra, ahol elértem a 21 órás járatot is.

08 ~ Május 05. : Budai 30
Erre a napra két túrát is terveztem; az első, a délelőtti a Szépjuhásznétól indított Budai (választott táv 30 km). Nyitáskor, tehát 7 órakor rajtoltam el. Már az elején emelkedő várt a Sárga jelzésen (amit sokáig kellett követni). Mint azt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, fölfelé nekem nyűgös az út :D a túlsúly, amit a lábaimmal meg kell emelnem, illetve a rozoga tüdőkapacitásom megkínoznak. Na de mindegy, fölértem az első ellenőrzőponthoz, ami a Kaán Károly kilátó volt. Helyes, hangulatos tákolmány, föl is mentem körülnézni. De csak az utolsó előtti szintre, mert onnantól beindult a tériszony-mérő. Nem éreztem magam tökéletes biztonságban a lécein :D tovább is álltam. Kellemes kis terep következett, Hűvösvölgynél át, meg sem állva a Virágos-nyeregig. Itt is voltak tetszetős és emelkedős részek. Az emelkedős részeket korábbi túrán már lefelé megtettem (úgy ijesztőbb volt, de kevésbé megterhelő :D ). Virágos-nyeregtől Solymár fölött vezetett az út, nem a kék, hanem még mindig a sárga jelzésen. Itt lassultam is, mert féltem (egy fős, lejtős ösvény a hegyoldalban, hát na...). Alsó-Jegenyevölgynél volt ellenőrzés és frissítés (kb. fél liter szódás szörpi után mentem is tovább). A nagy melegben ezután már csak követtem az itinert. Máriaremetén és a Remete-szurdoknál már ismerős Kék terepen mentem, egy közkútnál iszogattam is, aztán a Vörös-pocsolya irányában már piros jelzést követtem. Itt sok minden nem maradt meg az emlékeimben (egy hosszabb telefonbeszélgetést kellett lebonyolítanom közben, ami kissé felidegesített, szóval nem volt maradandó a táj). 6 óra és 10 perc szintidővel értem célt, ennyi bizonyos.

09/A ~ Május 05. : Telki felé Éjjel
A szombati második túra a Telki felé Éjjel (9 km). Rengeteg időm volt addig, Normafára is úgy mentem föl végül, hogy Zugligeten Libegőre szálltam, és onnan sétáltam a Székelykapuhoz. 18-tól lehetett volna rajtolni, de a szervezők olyan gyorsan kipakoltak, hogy 17:15-kor útnak engedtek. Nagyon tetszett az útvonal, de ezt a túrát végül föl kellett adnom. Mentálisan már nem ott jártam, és túlpörgetett az a liternyi kóla, amit a két túra közti üres órákban benyakaltam, szóval annyira szórakozott voltam, hogy az idegen terepen föl sem tűnt, hogy a kijelölt sávjelzés ellenkező irányába tartottam xD így Budakeszi helyett Budaörsön találtam magam. Onnan necces lett volna visszatalálni az elkalibrált koordinátához, tömegközlekedéssel se lett volna egyszerű visszajutni Normafához újra rajtolni, továbbá egyik verzióval sem értem volna el az utolsó vonatomat haza. Úgyhogy ennyi volt (egyébként a megtett táv több is volt, mint a reális túratáv lett volna :D )

09/B és 10 ~ Május 13. : Pestszentlőrinci Gyaloglás és Budaörsi Dolomitok
A Pestszentlőrinci Gyaloglás egy hivatalosan nem tervezett túra a kupához, amire végül elmentem nagy unalmamban. Igazából maga a terep semmi extrát nem nyújtott, egy szimpla 15 km-es sétának bizonyult városi utcán érd homokos ösvényű erdei részen át. Társaságom is lett, egy velem azonos tempójú fiatalember személyében (B. András). Sokat beszélgettünk munkahelyeinkről, és a mókuskerékből való menekülési útvonalról, amit a túrázás képez. Aztán a célban derült ki, hogy Budaörsön is van túra, amire András még tervezett nevezni. Fölajánlotta, hogy tartsak vele, ha van rá időm, és hopp, így találtam magam a Dolomitok túrán, de csak a legrövidebb távján (8 km, de ennyi plusz távolság és szint elég is volt a napra). Mikor szüleimmel Decathlonozni járunk, sokszor nézem a kocsiból a környék dombocskáit, sziklás hegyecskéit. Hát most föl is mentem egyik-másikra. Nagyon tetszett a terep, igaz melegem volt, fáradtam is a kialvatlanság után, miegymás. De legalább két túrát ütöttem egy csapásra, két olyan pecséttel gazdagítottam az igazolófüzetemet, ami spontán került rostára. És jó érzés volt így zárni egy újabb napot :)

11 ~ Május 18. : Bocskai István Emléktúra 20
Normafától indított túrácska. Elvezetett a Szépjuhásznéhoz, az Erzsébet-kilátóhoz a János-hegyen, Makkosmáriához, miközben többször átvágtam a Gyermekvasút sínpárjain és a Libegő alatt is átsétáltam. Nagyon szimpatikus túra volt, de sokat nem tudnék mesélni róla. Az vicces volt, hogy egy másik túra résztvevőivel legalább 3 alkalommal futottunk össze egyező pontokon. És megvolt a bája annak is, hogy az utolsó 2-3 kilométeren már kellett a fejlámpa (a fák közt besötétedett). De klafa kis kirándulás volt.

12 ~ Május 27. : Tour de Békás 11
Békásmegyeri gyalogtúra. Tulajdonképpen kerékpáros túra volt a fő vonala, de szerveztek a kupához egy gyalogos verziót, amire így elugrottam. 8 és 11 kilométeres távok közül lehetett választani, én a hosszabbat vállaltam. Nem volt vészes, csak iszonyatosan meleg volt, ami hisztissé varázsolt  volna, ha nem érem el hazafelé a vonatot (éppenhogy sikerült elérnem az Aquincum megállónál úgy, hogy automatából megvettem a jegyemet is). 

13 ~ Június 03. : Lupa mellett 10
Békásmegyerre vitt megint utam egy papíron 10, de amúgy 11 km-es kis sétára. Volt benne ismerős rész a tavalyi Fagyos az út a másik hídig túrából, de amúgy semmi extra, tényleg csak egy pecsétért talpalás volt. Elhaladt a Megyeri-híd alatt, a Lupa-tó fölött, Lupa menti szedd magad eperföld mellett, és szinte ennyi. Hamar le is tudtam, nem egészen másfél óra alatt. Utána még vártam, ugyanis a Pestszentlőrinci Gyalogláson megismert B. András is elrajtolt fél órás különbséggel, és gondoltam bevárom egy traccsparti kedvéért. Aminek fő témája a Kinizsi 100-on szerzett tapasztalatok voltak, ugyanis először próbálta ki magát ezen a híres-neves teljesítménytúrán. Amiért még egyszer le a kalappal előtte :)

14 és 15 ~ Június 10. : Nem mindig kaphatod meg amit akarsz és Naplás
A Szépjuhásznétól indított túra nagyon megviselt. Nem lett volna se túl hosszú (10), se túl kemény (túrafüggő alapján talán 450 m szint), de a másfél nappal előtte leadott vért nagyon megéreztem a melegben. Nem is tudok mit írni róla. Sok korábban bejárt helyen vezetett a túra, a kegyelemdöfés a Kaán Károly kilátóhoz tartó finálé szakasz volt. Ott tényleg kínlódtam meg szédültem meg minden. De mindegy, meg lett csinálva, újabb pecsét bezsebelve.
Utána tovább mentem, hogy a Naplásból is összehozzam a rövid (szintén 10-es) szakaszt. Az oda vezető úton azt hittem eléggé megpihentem, a vásárolt tejesKV egy kis ideig mintha használt is volna. De a melegben ez a túra se esett jól, pedig itt szint alig volt. A fák között azért kellemes volt. És legalább leteszteltem a tavacskát; szerintem ide nem érdemes eljönnie apumnak. Sok horgász volt, de így sem győzött meg a hely. De lehet csak a napsugarak tettek rám rossz benyomást(??)

16 ~ Június 24. : Hajógyári séta
A Szent Iván Éji Sóútról érkeztem a tett színhelyére. Meglepő, de nem voltam álmos. Viszont annál inkább göthös. Nagyon vacakul voltam. Örültem, hogy csak egy 6 km-es séta volt ez, többre lehet nem futotta volna leszedált állapotomban. Viszont nekem olyan picinek hatott a sziget. A fesztiválon sose voltam még, és valahogy nehezen hittem el, hogy egy akkora rendezvény hogy fér itt el. Na mindegy, ez is meg lett. Aquincumi vonatállomásnál megvártam a 8:35-re írt vonatot, és irány haza, a rám váró forró fürdő és puha takaró gondolatával.

17 ~ Június 30. : Négy híd Éjjel
A Gellért vízeséstől indított városi sétának (kb. 9 km) lényege az volt, hogy a nevéhez hűen 4 hidat járjon be vele az ember, közben jobban szemügyre véve a rakpart és környéke látnivalóit. Az Erzsébet-híd után a Lánchíd, majd a Margit-híd következett, és visszafelé jött még a Szabadság-híd is. A városban nagy volt az élet, az épületek más és más szögből még jobban mutattak a lemenő nappal a háttérben. Kellemes kis séta volt.

18 ~ Július 08. : Hidakon át kígyózva
A Lágymányosi-hídtól indított túra (papírom 16 és fél, de inkább 20-on egynéhány km...) lényege a hidak közti kacsázás volt a két városrészt cserélgetve. Egészen az Árpád-hídig vitt az r, majd onnan vissza a kiindulópontra. Engem fárasztott ez a városnéző túra. Meleg is volt az aszfalt dzsungelben, a Szabadság-Erzsébet hidak közti pesti szakaszon pedig olyan bűz volt, hogy minimum 2x hánytam a számba... A vízkészleteimet pedig egy Margit-szigeti kitérővel pótoltam. Mert sehol nem volt kút, venni nem akartam drágáét cukros löttyöt, és ha már úgyis át kellett kelni az Árpád-hídon, előtte lekanyarodtam a biztos vízforrásul szolgáló, hangulatos kis szigetre. Az egészből ez a kitérő ért valamit, pedig nem is tartozott bele a hivatalos túrakiírásba. Egyébként a szervezőknek pirospont, mert minden rendben zajlott meg minden. A város azon napszakán ontott hangulatáról meg nem ők tehettek.

19 ~ Július 14. : Hadik emléktúra 20
A Magyar Hősök Túrasorozat újabbik kiírása. Ez is inkább városi történet volt, el is döntöttem, hogy elég lesz a 20 km-es táv. Helyesen döntöttem. Jó szervezés és nagyon klassz érintett területek (a Gellért-hegy és a Vár környéke a Mátyás kúttal, de akár a Margit-sziget is nagyon adta). Ettől még nyűgös volt a városi jelleg miatt. De először láttam a Római-partot is (életképes területként, szerintem legalább annyira pezsgő volt, mint a siófoki Petőfi-sétány). A célból (HekkMester) sikerült úgy elsétálnom még az aquincumi vasútállomásig, hogy pont fölszálltam a haza tartó vonatra (és már indultam is...). Mindig ilyen időzítés kéne, sose lenne gond a tömegközlekedéssel!

20 ~ Augusztus 10. : Görgei emléktúra éjszaka 5
Csak a pici távot vállaltam, hogy kényelmesen haza jöhessek este (ugyanis éjszakai túrakiírás volt). Nem érte meg többet menni a kései rajt mellett. A Szépjuhásznétól így bejártam a Hársokat, és épp elég is volt levegőzésnek, kis kirándulásnak, és még egy pecsétet összeszedni a Kupa füzetbe. 

21 ~ Augusztus 26. : MET Hősök tere 9
A délelőtti városi túra lényege az volt, hogy a Hősök terétől el kellett sétálni a Gellért-vízesésig, majd ellenőrző pecsét után vissza a kiindulópontra. Pontos útvonal nem volt megadva, de akármilyen gyalogos lehetőséggel 9 km-t saccoltak a körútnak. Picit több is lett, mert városon belül annyi építkezés és földtúrás térített el a számomra egyébként ismeretlen környéken, hogy megtoldottam a lépésszámokat. A rajtnál egyébként esett az eső, le is volt hűlve a levegő, de csak 20-30 percet ázhattam, utána el is állt. Könnyed kis séta volt. Miután letudtam, még bóklásztam egyet a Városligetben (aztán indultam az Árpád-hídhoz buszt fogni, mert még tervben volt a Pilisi Kilátások hátralevő pontjának meghódítása (Vörös-hegy, Gyula-pihenő a Kopár Csárda fölött).

22 ~ Augusztus 31. : Lupa mellett Éjjel 10
Ezt a túrát nyár elején már bejártam, csak akkor nappali verzióban. Most esti kiírás alatt gyalogoltam le, ami az évszak vége révén nem volt egyenlő a sötétedéssel, de az időjárás kellemes volt, már nem volt hőség (mint a túra nappali megfelelőjénél), és azért elindult lefele a nap, hogy látványügyileg is adjon valami pluszt. Jobb volt ez a kora esti megoldás. Az egyetlen zavaró tényező a rengeteg muslinca volt úton útfélen. Kereken 1 óra és 40 perc alatt végeztem, de hát nem is kapkodtam sehova.

23 ~ Szeptember 08. : Budai tájakon 15
A Budai 30 túráról már ismert szakasz, csak fordítva, és nem egészében, hanem csak féltávon xD Mivel az akkori túrán már bejártam az útvonalat, tudtam mi vár rám. És munkahelyemen az új nevelési év kezdetével járó mentális elpilledés nem engedte, hogy bevállaljam a 30-at, elég volt a 15 km is. Így is fárasztónak éreztem. Az időjárás nyárias volt, az sem könnyített a helyzeten. De azért jó volt!

24 ~ Szeptember 09. : XVIII. kerület 10
Tulajdonképpen egy városismereti túrának beillő történetről volt szó. Pestszentlőrincet kellett körbejárni, az itiner kérdésekre volt kiélezve, amelyeket megválaszolva egyértelműsíthettük ottjártunkat. Három pozitívumot mindenképp adott a túra!
1. egyszercsak ismerősnek tűnt a környék... az útvonal érintette azt a bölcsődét, ahol szakmai tanulmányaim során gyakorlatoztam, illetve gyakorlati vizsgámat tettem (Napsugár). Csak akkoriban nem tudatosult bennem, hogy Pestszentlőrincre járunk :D én csak átszálltam a szükséges metróról a szükséges bkk buszra, és leszálltam ahol mondták. Mindenképp nosztalgikus volt.
2. bemehettünk az Országos Meteorológiai Szolgálat területére, az ottani kísérővel :) a feladatunk egy szuper napórához kapcsolódott, de azon felül is volt min ámulni odabent... nagyon tetszett!
3. a finálénál két fiatalemberrel értem célba. Akik túraötletekkel bombázták egymást. Bekapcsolódtam a beszélgetésbe, amiből Kék-tapasztalatok megosztása lett, továbbá felfűtöttem egyik illetőt a PV és PK mozgalmak iránt (és mit ad isten, az illetővel találkoztam is a későbbiekben, a szeptember 29-ei Emlékezés és Megbékélés túrán, amire azért is nevezett, hogy 2 az 1-ben alapon teljesítménytúrázzon és bejárja a PV azon részét).

25 ~ Október 08. : Budavári Csillagok 8
Majd egy hónap telt el az előző Kupa függő túra óta. Nem ültem a babérjaimon, csak voltak más túráim, amik nem kapcsolódtak ehhez a mozgalomhoz. Na de a Budavári Csillagok... ez egy éjszakára ütemezett, a várnegyed megismerésére ösztönző kirándulásnak illő dolog lett. A. kolleginám is velem tartott. Nem elhanyagolandó tényező, hogy ez a túra volt a 25. BP Kupához köthető talpalásom. Azt hittem, jó környék, biztos jó túra, pont illeni fog a kitűzött szám eléréséhez. De nem, kifejezetten rossznak tituláltam a túrát. Mivel vidéki, a várnegyedet nem ismerő egyénekként jelentkeztünk, már a kiinduló pontot nehezen találtuk meg. Az itiner pedig nem segített rajtunk, úgy éreztük, hogy azoknak van megfogalmazva, akik amúgy is ismerik ezt a környéket. De nekünk telefonos térképet kellett használni, hogy megtaláljuk az utcákat (főleg, hogy a megfogalmazás is hagyott némi kívánnivalót, ezért csak a leírást követve nem találtuk volna az irányt...). És mivel megállás nélkül a térképet bámultam és navigáltam, igazából a várnegyed összlátványa is kimaradt. Mert javarészt csak a felkeresendő pontokon néztem ténylegesen szét. A célban elnyert jelvény viszont csodaszép!

26 ~ Október 19. : Csúcshegy körül éjjel 7
És csak mert elértem a kitűzött célt, nem azt jelenti, hogy 25 túra után leállok :D ami még érdekel és a BP Kupa része, arra elmegyek (és ha jól saccolom, életkorom számával egyező túra össze fog jönni, vagy akár több, de talán kevesebb is, majd elválik). Éjszakai túraként, olyan terepen, amerre még nem vitt korábban utam, nem mertem 11 km-t célozni, elég volt a 7 is. És igazam is lett. No meg kísérőm is akadt, P.J. személyében. Egyébként fölmerült, hogy jön velem a novemberre tervezett DDK szakaszra (4 nap, Homokkomáromtól Őriszentpéterig), de tartok tőle, hogy nem bírná. Korosabb, láncdohányos, és ez a 7 km is megviselte. Négy egymást követő napon összehozott 100-akárhány km kikészítené. De majd meglátjuk... Egyébként aranyos volt meg gyermetegen lelkes, és meg azért büszke voltam, amiért ezt bejárta velem. Megjegyezném, hogy az erdei szakaszra beérvén ott, ahol tényleg kellett volna szalagozni az eltévedést elkerülendő, nem volt semmi szalag. Egy ponton meg is torpantunk, és a HuMAP-pal próbáltuk eldönteni (az itineres térképpel összevetve), hogy most akkor merre is tovább. Illetve az egyik ellenőrzőpont sem ott volt, ahova írták, hanem úgy 100 méterrel odébb, mikor már attól pánikoltam, hogy eltűnt vagy elmentünk mellette.

27 ~ December 02. : HavaZOO Oroszlán 13
Október végétől december elejéig nem jött össze BP kupás teljesítménytúra. Sok egyéni bóklászás jutott (közte egy jó kis DDK szakasszal), de ezek nem fértek bele. December másodikán sikerült csak elindulni a HavaZOOn, azon belül is az Oroszlánon (amely az Oroszlán-szikla kötelező érintésével nyerte el nevét). A nem túl hosszú túra kellemes szintemelkedéssel bírt az Apáthy-sziklához (amit sok lépcsőn kellett megközelíteni, számomra ezzel nehezítve a dolgon... a lépcsőktől fájnak a térdeim, sima kaptatós terepet jobban bírják). De az Árpád-kilátó is belefért, ami szuper hely (már egykori ottani Kékezésem során megkedveltem). Hó nem volt, szomorkásan kopár volt minden.

28 ~ December 08. : Vár a Mikulás 10
Az idei BP kupa zárolása előtt még belefért egy Mikulásos túrácska, de csak lájtos távval, mert nagyon ki kellett számolni az időt. Mivel előtte napokig esett, mindenhol sártenger várt (de nem volt annyira vészes). Sőt, igazából még akkor is esett, mikor otthonról elindultam Pestre. De ott hálistennek már csak biztosítékként volt rajtam az esőkabát. Nincs mit kiemelnem a túrával kapcsolatban, még az érintett Normafa se tartogatott sok szépet. Na jó, a János-hegyen álló Erzsébet-kilátó üde látvány volt most is. A célban naaaagy Mikulás figurát is kaptam, és az igazolófüzetemet is leadhattam. Büszkeséggel töltött el, hogy a gyárilag tervezett 25 túra helyett végül csak összehoztam a később kitűzött célt; korommal megegyező túraszámot. Igaz, a végére is csak rövidebb távok jutottak, de nem számít. Egyik-másik esetben már nagy szó volt az is, hogy itthonról elindultam (betegség, kedvezőtlen időjárás, eluralkodó depresszió, stb miatt), így azt hiszem a pici távokra is van miért büszkének lennem. 2019. január 06-án pedig (ha minden igaz) átvehetem én is a kis kupácskámat.