Eternal Melody

Mit is mesélhetnék..? A napjaim ugyan úgy telnek. Várok egy csodára, ami kiránt abból a szarból, amiben érzem magam.  Mármint érted... azt hiszem, legalább egyszer mindenkinél eljön a pillanat, amikor úgy érzi, többre hivatott annál, ami jutott neki. Én most tartok itt. Utálom a szürke hétköznapokat.  Hogy egy olyan munkahelyen szenvedek, amiből elegem van a sok rohadék kockafaszfej vásárló és megalázó helyzetek miatt.  Hogy egy olyan országba pottyantott a gólya, ahol ebben az évtizedben örülhetek, hogy legalább VAN valami munkám, még akkor is, ha utálom, és  szenvedés úgy ébredni, hogy oda kell mennem. Hogy abszolút nincs semmi, amivel kitörhetnék... Lassan 22 éve, hogy itt vagyok, és az emberi faj egyik példányaként szívom az egyre kevésbé friss levegőt. És semmit sem tudok felmutatni, csak azt, hogy úgy elszállt a fejem fölött legalább 8 év, mintha csak becsuktam volna a szemem, és... tádám, ott se lett volna.  Elég szánalmasnak tartom, hogy itt állok ez

Végre szabi . 

Nem bírom feldolgozni.   Talán azért is ilyen nehéz, mert az utolsó napján nem lehettem mellette, melóban voltam. Csak az állatorvosnál búcsúzhattam el Tőle , és olyan irigy és dühös vagyok, amiért a tesóméknak az egész napjuk adott volt ehhez, nekem meg csak az a fél óra jutott. Nehéz, hogy akárhova nézek, sehol sincs, a megszokott útvonalakon végigmenve nem sétál mellettem...  Csak a fényképek és az emlékek maradtak utána...   2007. Július 13.  ,: Ronika hazaérkezett  (L) 2008. Július 18.  : semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy kitúrjon a kanapé legjobb helyéről  :)  és álmodni sem mertem, hogy 4 év múlva már nem lesz itt..: 2008. augusztus 19.  : ő már az enyém, nem adom! ~apumat folyton kisajátította : 2008. november 24.  : másfél éves korában elkísérte apumat horgászni a helyi tóra; ott elkapta két kóbor németjuhász... de Ő még ezt is túlélte ... nem gondoltam volna, hogy ennyi minden után végül egy a jeleit nem sokkal később mutató betegség miatt fo

Előző bejegyzésem alkalmával még álmodni se mertem, hogy pár napon belül szomorú, keserves poszt fog jönni. Életkém, manócskám... az én kicsi westie kutyusom, Roni olyan kritikus állapotba került a kánikula hetében, hogy úgy döntött a család, véget vetünk a szenvedésének. Szegénykém már jó ideje beteg volt (immunhiányos, pajzsmirigy-alulműködéses valami, ami állítólag fajtára szabott dolog), de fájdalmai már elviselhetetlenné váltak. Így ma este elvittük az állatorvoshoz . Két altatót is kapott az injekció  előtt, mert az első ellen nagyon küzdött; mintha érezte volna, hogy nem szabad elaludni, mert többé nem kel fel... Úgy szerettem volna azt mondani, hogy állj, ne tovább, hisz Ő is láthatóan akart maradni, és én is akartam, hogy maradjon. De úgymond "így a legjobb neki". Pont pénteken, 13adikán lett volna kerek ötödik éve nálunk... Picikém... 19:40 óta az örök vadászmezők újdonsült lakója lettél . Bár itt lennél, mellettünk, ahogy eddig... Korán elmentél, má

mintha új hónap lenne. És tényleg ! :D Egyébként ez tök lényegtelen, semmi jelentősége. Csak egy észrevétel volt. Ami nagy szó, mert manapság úgy elsuhan mellettem és fölöttem minden apró dolog.... Mellesleg piciny szabad óráimban rákaptam az animézésre. Valamikor nyár elején egy szabadnapomon elölről kezdtem a Naruto szériát (eredeti nyelven, angol felcsivel). Mióta az enimeksz elkezdte orbitálisan undorító szinkronokkal tolni, nagy divatgörcs lett belőle (sajnos...); én még a kezdeteknél, azaz sok éve néztem a sorozatot de úgy tűnik, minden évben utolér valami nosztalgikus feeling (tavaly a Sailor Moont végeztem ki vizsgaidőszak alatt, mert jobban érdekelt hirtelen a tanulásnál). A Shippuuden most erősen airing állapotban leledzik, és nehezemre esett heti egy részért várni, szóval gondoltam egyet, és újrakezdtem az egészet. A sima Naru 220 részéből immár csak 85 van hátra xD utána folytatom a Shippuudennel, és mivel nem basz agyon a szabadidő, sokára érek oda, ahol az m

Nos... ma végre eljutottam egy moziba, hogy megnézzem a Mindörökké Rock című filmet, amit már jó hosszú ideje vártam. Elég spúr tudok lenni, szóval csodának minősül, hogy letöltögetések helyett jegyet vettem, de hát amiről első ízben úgy gondolom, hogy megéri a hivatalos támogatást, akkor nem cicózom. Azonban sajnálatos módon nem érte el a dolog azt a hatást, amire vártam. Filmügyileg 10-es skálán HATALMAS jóindulattal esetleg NÉGYest dobnék rá. De tényleg baszott nagy jóindulattal. A hely, ahol néztem, pluszban rontott az élvezhetőségén (mert itt ott inkább ordításnak tűntek a zenés résznek, mint jó hangzású musicalnek... talán eme negatív fülrevétel volt az oka annak, hogy nem igazán jött át a mozi).  Egy kissé idegölő bakinak tartottam, amikor két főhősünk az elején a CD-üzletben dekkol, és a háttérben folyton a Skid Row féle I remember You számocska ment (vagy nem jutott eszébe az üzlettulajnak más nótát föltenni, vagy franc se tudja, de eleinte a szám vége ment, azt

De rég nem jártam itt..! Tulajdonképp amióta Google Chrome -ot használok. Tökre el is felejtődött, hogy van egy ún. blogom. Oké, nem mintha egy komoly szófosásos bejegyzésre készülnék, szimplán gondoltam egyet, és tessék, egy kis életjel . Nem ért végzetes baleset, és az UFOk se raboltak még el, szóval előbb vagy utóbb még jelentkezem. De inkább utóbb. Jó nyáridőt annak, aki nyárként élvezheti a következő két hónapot.