Eternal Melody

Az augusztusban félbehagyott RP-DDK fennmaradó részét ketté bontva terveztem befejezni; még idén őszre és majd jövő év tavaszára ütemezve. Az őszi folytatás 2018. november 08-tól 11-ei zárással meg is valósult (csak nem jutottam el odáig, hogy bejegyzést tegyek róla). Itt-ott bele kellett húzni, mert az évszak és az óraátállítás nem valami kedvező. Legalábbis ha az ember nem szeretné, hogy rá sötétedjen (és én nem szerettem volna). Javarészt sikerült hozni az 5-ös átlagtempót, úgyhogy azért jól haladtam (noha ez alól kivételt képezett a Valkonyáig tartó "hullámvasút"). Így a  heyjoe-n fölvett szakaszadatok alapján mostanra meg van a Dél-Dunántúli Kék 79%-a.  Ezúttal nem szakadt rám az ég, csodás kirándulós időm volt végig, nem ázott át semmim, így ép lábakkal lejártam a kilométereket. Igaz, a második napon szinte végig köd volt, de fázni sose kellett (sőt, vasárnap már verőfényes napsütésben haladtam). November 08. csütörtök (Homokkomáromtól Lispeszentadorjánig)

Augusztus 12 -én nagynéném és párjának kíséretében bejártam a Vándorlás fennmaradó részét . Nagy volt a meleg, perzselt a nap ezerrel, de megcsináltuk. És elégedett voltam, miután beütöttem füzetembe az utolsó pecsétet is. Tempónk inkább ráérős volt, így egész napos program lett belőle, még ha nem is lett volna olyan vészes a táv. Legalábbis nekem, mert én már valamelyest megszoktam a talpalásokat. A menedékházban ( Kőhegy en) ittunk egy frissítő házi szörpöt, aminek íze nem nagyon volt (én málnásat kértem, de szimpla hideg szóda hatását keltette). De a Petőfi-pihenő ről elénk táruló kilátásért megérte a hely. A pomázi Árpád-szobor hoz vezető út volt kínzó, a település aszfaltdzsungelén átmenni nem volt buli (főleg az emelkedőkkel tarkított utcákon kígyózva).  Aztán ha lúd, akkor legyen kövér alapon két nappal később A. és K. kollegináimmal megejtettünk három kilátást a Kilátások mozgalom hoz ( Kétágú-hegy, Kémény-szikla és Basina ). Könnyed kirándulások voltak mind. A tetőkön

Ember tervez, aztán próbálja megvalósítani a tervet  :)  nekem 52%-osan sikerült. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra 540 kilométere volt a cél (plusz ereszkedés Írott-kőről Kőszegre). Két hetet áldoztam volna rá; július 30-án indultam és augusztus 12-én jöttem volna haza. Egy hét valósult meg belőle (a heyjoe alapján 282 km) a következőképpen: Július 30. hétfő (Szekszárdtól Szálkáig)  A Népliget autóbusz állomástól indultam Szekszárdra. Az oda vezető út, majd az ottani pepecselések miatt 9:25-kor vágtam neki a kék sávjelzés követésének.  Mit ne mondjak, megviselt az első nap. A hőségriadónak nyilván akkorra kell időzítenie, amikor kint ólálkodom. Alig volt árnyék. De még az erdősebb részeken vagy a Sötét-völgyben sem. Néha egy pinduri, de csak hogy az anyatermészet elhúzza a mézes madzagot. Nem lett volna hosszú az első napi etap... a napsütötte emelkedők tették azzá. Különösen a Szekszárd utáni beton emelkedő meg a Haramia-forrástól Grábócra vezető rész akasztott ki (pe

Na jó, nem. Még nem. Ma még csak szimpla hétvégét tartok. Hivatalosan holnaptól kezdem meg a nyári szabimat :) és négy hétig vissza se térek!  Már már nagyon vártam, mert mostanra fizikailag és mentálisan is elfáradtam. De persze minden ember tűkön ül a szabadság gondolatától. Én ezúttal mástól is. Nem szoktam nyaralni, és hasonlók. De most kihasználom ezt a hosszú idd. Igaz nem pihenéssel, de két héten át túrázással fogom tölteni a mindennapokat. Holnap indulok, hogy terveim szerint 14 nap alatt teljesítsem a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrá t. Szekszárdtól haladok Írott-kőhöz (plusz kis ráadásként Kőszegre ereszkedve indulok majd haza). Nagyon izgatott vagyok. És a mai napon már be is vagyok tojva (így, hogy az út küszöbén állok már). De majd csak lesz valahogy :) Ha majd haza érek (remélhetőleg egy darabban), összesítem a tapasztalatokat, élményeket. Na de csak ha írhatnékom lesz. Tegnap meg Zebegényben jártam A. kolleginámmal . Teljesítménytúráztunk egyet, d

Június 30 -án újra a természet lágy ölét jártam a Vándorlás itinere szerint. Utam  Klotildliget ről Pilisszántó ig, onnan a Pilis-tető re vitt, leküldött Pilisszentkereszt re, majd a Somhegy re térve, a Hosszú-hegy en átgyalogolva sorra vettem a Kevély eket, hogy aztán Pilisborosjenő re ereszkedve zárjam a napi távot. Utóbbi helyett Pomáz következett volna az útvonalleírás alapján, de egyéb teendők végett Borosjenőre kaptam fuvart, így hivatalosan a Kevély-nyereggel zártam. Ennyi idő után megkoptak emlékeim. Csak annyi bizonyos, hogy ismét szép vidékeket jártam be. A Pilis-tetőre vezető út nem volt olyan megerőltető, mint attól féltem. A Boldog Özséb kilátó tetején olyan szél volt, hogy a tériszonyom is vészcsengőt rázott, kis híján lekapva baseballsapimat is a kobakomról. Szentkereszt felé még egy plusz Kilátások pecsétet is bezsebeltem. Ott mellesleg találkoztam egy hölggyel, akiről kiderült, hogy az El Camino ról tért vissza és most csak kijött járni egyet a szabadba. Érdeklőd

2018. június 04 -én egy újabb szabadság lehetővé tette a tovább haladást. Legutóbb az 5. számú szakaszt érintettem Dobogókőig, most be is fejeztem onnan Visegrádig , pecsételőhely szerint a Bertényi Miklós Füvészkertig. A Szakó-nyergen át vezetett az út a dömösi Szentfa kápolnához. A közte érintést követelő Rám-szakadék egyirányú túraszakasz, azon csak úgy lehetett végig menni, ha a Lukács-árkon leereszkedve vettem célba, majd azon felérve megint lejöjjek a Lukács-árkon xD sajnos a tömegközlekedés szabta meg a túraszakasz irányát, szóval így jártam. Tehát a Szentfa kápolná nál csatlakozott hozzám nővérem. Innen együtt kíséreltük meg a Vadállókövek és a Prédikálószék meghódítását. Még sose mentünk fel, így csak sejtettük mi vár ránk (Rám-szakadék favorit kirándulóhely, de a másik oldalt eddig kihagytuk). Tériszonyom mellett keménynek hatott a terep, volt, ahol be is gőzöltem rendesen. De nagyon szépek voltak a sziklaképződmények és a kilátás. A Prédikálószékhez érve idegállapotba

2018. május 10 -én újabb szakaszt tettem meg a Vándorlás jelvényszerző túramozgalomból. Ezúttal egyedül meneteltem (apum most dolgozott, nem tudott velem tartani, de szabim lévén muszáj volt menni, kihasználni a munka mentes napot). Dobogókőtől Esztergomig kipipáltam az itiner szerint kb. 31 km-es távot. Olyan rég volt, hogy nem is tudok sokat mesélni róla. Hután gondot okozott, hogy az útvonalleírás alapján megadott kocsmát átnevezték... bizony, egy magyar sorozat kedvéért Teca kocsmáját tisztelhettem a helyben, Klastrom Söröző helyett. Ha egy néni nem erősít meg, hogy a kettő egy és ugyanaz, akkor tovább is állok pecsét nélkül. Itt kértem egy kólát, mert a tornácról a benti pultra került a pecsét, és mivel az ivóban viszonylag sokan tanyáztak, kellemetlenül éreztem volna magam, ha csak egy nyomda miatt "pofátlankodom be". A már nem szomjas vendégek csipkelődtek is rajtam, mint magányos túrázón. Tovább állva a kolostor romok tetszettek. Pilismarótig hosszú volt az út, a H

Az Országos Kéktúra 17. szakasza Nagymarostól Nógrád településig tart. A hivatalos oldalon közölt frissítések alapján 40,3 km hosszú és bő 1700 m szintemelkedéssel várja a vállalkozó szelleműeket.  Suzikámmal és a MÁV járataival tudtuk egynapossá degenerálni a távot. Pünkösd Vasárnap Vácra utaztunk kocsival, onnan Nagymarosra levonatoztunk, majd mikor Nógrádon végeztünk, onnan vissza mentünk vonattal Vácra, ahol a leparkolt autóval irány haza. Nos úgy kezdődött a kirándulásunk, hogy Nagymaros-Visegrád megállóhely helyett elmentünk a szimpla Nagymaros állomás ra, mert reméltük ott van budi. És volt, és megkönnyebbültünk, és így sétáltunk visszább a gyárilag tervezett állomásra, ahol pecsételhettünk, és elindíthattuk napunkat. Nem fogok nagy térképszakis bejegyzést írni, mert hülye vagyok az ilyesmikhez :D hiába járok egy-egy hegyen, nem bírom megjegyezni a nevét. Hát legyen annyi elég, hogy elindultunk fölfelé, be az emelkedős erdei ösvényre. Ahol vaddisznókat riasztottunk me

K. kolléganőmmel mentem végül. Szerettünk volna már az elején elrajtolni, de a busz, amiről azt hittük jönnie kell, hát nem jött. Maradt a kocsis megoldás ( K. lejött Dorog ra, hogy ne kelljen még plusz kitérőt tennem, hanem innen mehessünk). 7:55 -kor sikerült elrajtolnunk. Kellemes, abszolút nem rohanós tempót vettünk föl, így inkább egy kellemes sétát csináltunk a dologból, dumcsizgatással összekötve. A Mogyorósi Kősziklá t hamar elértük (ezzel a táv harmadát letudva). Igazából Péliföldszentkereszt et is. Itt vizet vettünk magunkhoz az ellátópontról, de egyéb ellátmányra nemet mondtunk (csábító lett volna a zsíros deszka, de K. nem kívánta, én meg nem voltam túl jól, féltem, hogy vissza jönne...). Mentünk tovább a bajóti Öreg-kő höz, onnan meg pincék felé vitt az út (Német völgy vagy mi volt a neve??), és vissza is értünk Nyergesújfalu ra. A célban megkaptuk az oklevelünket és kitűzőnket... a gépiesített rendszer és az előttünk álló családdal való szervezői ütyülüpütyülüzés ráhú

Apummal április 10 -én elkezdtük a Vándorlás -t :) Klotildligettől Dorogig tartott utunk ; ezzel a túramozgalom első szakaszát ki is pipálhattuk, illetve a Kilátások  igazolófüzetében is tudtunk pecsételni (Nagy-Kopaszon a Dévényi Antal kilátó nál és a Fekete-hegyen a Sasfészeknél). Noha délelőtt 10-től zuhét jósoltak, egészen megúsztuk és csak 14 óra magasságában kapott el egy 20 perc körüli zápor. Akkor már a vége felé jártunk, Kesztölcnek ereszkedtünk (és a pálos fűszer- és gyógynövénykertnél már el is állt az esőcske). Alapjáraton csodaszép kirándulós időnk volt, időnként nagyon is melegünk volt, nem csak az emelkedők miatt. De bizony voltak azok is! A Pilis-nyereg hez vezető terep nagyon megerőltette a tüdőmet és a túlsúlyomat emelő lábaimat is. Apu egész szépen tudott menni fölfele, el is szégyelltem magam mellette :) Mindenhol virágok hada, neveiket nem tudom, de rendes mezőket alkottak, egészen akácos illattal elárasztva a környezetet. Ibolyák is voltak dögivel. A Sasfész

Március 15 -én A. kolleginámmal összehoztuk a Rozália-téglagyártól Dobogókőig tartó Kék szakasz t. Hideg nem volt, viszont borult volt az ég (Csobánkát kerülvén kezdett esni az eső, de nem volt tartós, sem erős. Inkább szakaszonként kezdett rá, lassú esőcske formájában, szóval szét nem áztunk. A Dera-szurdokot elérve jégesőt is kifogtunk, az is hamar alább hagyott. A terep saras volt a napokban hulló csapadék, de főleg a még aktuális olvadás miatt. Ettől függetlenül szépen haladtunk, és az utolsó Esztergomba tartó buszt is elértük a célban összehozott pecsételés után (sőt, percekig még vártunk is az indulásra). Ennél többet nem igen írnék, sajnos az emlékeim is kopottasak, már nem tudom frissen felidézni az emlékeket :)  Annyi bizonyos, hogy a jelzés itt is megtréfált, konkrétan a Teve-sziklá nál. A telefonos Kéktúra applikáció térképe szerint is a vonalon voltunk még a sziklát elhagyva, de csak nem láttunk több jelzést. Végül a szikla felett elmenő ösvényen bukkantunk rá, és folytat

Még a Fagyos az út a másik hídig elnevezésű túrácskán megismert ifjú ajánlotta figyelmembe ezt a kupaszerző mozgalmat. Nem tudom, sikerül-e mind az 5 túrán részt vennem, hogy esélyes legyen az a kupa is, de próba cseresznye... Március 17. : Aranyszarvas 50 Nos... 5 0 km-es körtúra , tápiószelei nyitánnyal és zárással. Azért is volt szimpatikus, mert a szint elenyésző volt, inkább a távot kellett leküzdeni. Megjegyzem a menetelés első óráiban tetszetős idő volt, aztán jött az eső, ami egyre erősödött, néhol mintha alulról esett volna már. A szál is egyre bitangabb volt. Féltávnál, a Kincsem Lovaspark tól csatlakoztam egy túratárshoz. A fiatalember nálam komolyabb megmozdulásokat teljesít már évek óta; ezt a túrát is többször bejárta már, így bátran követtem a zuhéban (mintegy biztos pontként, aki itiner nélkül is tudja, merre menjen). A túra szervezőinek minden elismerésem! Színvonalas rendezés volt, az ellátópontok felügyelői előtt is le a kalappal. 8:05-kör rajtoltam és kereken